KONSTRUKTÍV ÉS KONKRÉT PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK 1950 - 1959:
Év	Magyarország	Közép-, és Kelet-Európa	Nyugat-Európa	Észak-Amerika	Dél-Amerika
1950
1950			Lygia CLARK két évre Párizsba költözik és Fernand Léger-nél tanul.	Josef ALBERS megkezdi a Homage to the Square sorozatának festését, amelyet egészen haláláig folytat. Albers  a Yale Egyetem formatervezési tanszékére kap tanszékvezetöi kinevezést.	Max BILL nagyszabású konkrét müvészeti kiállítást szervez a São Paulo-i (Brazilia) MAM-SP [Museu de Arte Moderna - Saõ Paolo] modern múzeumban. A tárlat nagy hatással van a fiatal brazil müvészekre (akik valamivel késöbb 1952-ben São Paulo-ban megalakítják a Grupo Ruptura-t és 1953-ban Rio de Janeiro-ban a Grupo Frente-t).
1950			Március 10. és 25. között látható François MORELLET elsö, Morellet / Peintures et sculptures  címü egyéni kiállítása, a párizsi Galerie Raymond Creuze-ben. A galériában megismerkedik Serge Charchoune müveivel, melyek nagy hatást gyakorolnak rá – érdeklödése a geometrikus müvészet felé fordul.
1950	Március 21.-én Budapesten megszületik TROMBITÁS Tamás.
1950			Május 16. és 31. között mutatja   Colette Allendy a Madi csoportot (Les Madi).                                      (→ RÉSZLETEK)
1950					Szeptember 22. és október 6. között látható a Buenos Aires-i Las Mascaras-ban Juan BAY retrospektív tárlata.
1950					Október 2. és 14. között látható a Buenos Aires-i Instituto de Arte Moderno-ban az Arte Concreto címü csoportos tárlat. Enio IOMMI térbeli konstrukcióit valamint a Continuidad lineal sorozatát -, míg Alfredo HLITO és Tomás MALDONADO a zürichi konkrétek ihlette négyszögletes festményeiket állítják ki.
1950			Az ulmi Inge Scholl és Otl Aicher kezdményezésére Max BILL megrendelést kap a németországi Scholl-Schule  (késöbb az Ulm-i  Hochschüle für Gestaltung [Formatervezési Föiskola], HfG) programjának és stratégiájának megtervezésére.  Max BILL Ulmban a Bauhaus programját úgy kívánta folytatni - ahol ö maga is tanult 1927 és 1928 között - mintha a nácik 1933-ban az iskolát nem is zárták volna be. Walter GROPIUS azonban azt javasolta Billnek, hogy a HfG programját a  Chicago-i New Bauhaus (még MOHOLY-NAGY László igazgatósága alatt: Chicago School of Design, késöbb, Serge Chermayeff vezetése alatt: Institute of Design) mintájára építse fel.		Októberben jelenik meg Buenos Airesben a Raúl LOZZA és Abraham Haber szerkesztette Perceptismo: Teórico y polémico [Perceptizmus: elmélet és vita] lap elsö száma. A lap a perceptizmust az építészet, festészet, szobrászat, esztétika, pszichológia és filozófia szemszögébol tárgyalja. (A folyóiratnak 1953-as megszünéséig hét száma jelent meg.)
1950					Októberben Salvador PRESTA kiállítása látható a Buenos Aires-i Galería Van Riel-ben.
1951
1951				Januárban New Yorkban a MoMA-ban nyílik az Abstract Painting and Sculpture címü tárlat, többek között George MORRIS, Burgoyne DILLER, Fritz GLARNER, Theodore ROSZAK és Gertrude GREENE munkáival.
1951			Január 12.-ig látható Carmelo ARDEN QUIN rendezésében a párizsi Suzanne Michel galériában az Espace - Lumière [Tér - fény] kiállítás többek között Jeanne Kosnick-Loss, Jack Youngerman és a Párizsban élö fiatal venezuelai müvészek (Jésus Rafael SOTO, Alejandro OTERO, Luis Guevarra Moreno és Ruben Nuñez) munkáiból. Az utóbbi kettö csatlakozik Arden Quin Madí csoportjához.	Megjelenik a katódsugár-csö [CRT: Cathode ray tube], mint a számítógép egyik kimeneti (megjelenítö) eszköze.
1951			Lucio FONTANA neon installációt készít a IX.-ik Milánói Triennale épületének menyezetére. A svájci pavillon Max BILL tervei szerint épül.
1951			Max BILL megbízást kap az ulmi   Hochschüle für Gestaltung (HfG) megtervezésére és megépítésére. Ez utóbbira 1951 és 56 között kerül sor. Ezekben az években Bill - az elsök között, messze megelözve a késöbbi környezetvédelmi mozgalmakat - aktívan politizál az okszerü környezetgazdálkodás érdekében.	Június 5-én elkezdődik a számítástechnika korszaka: az első UNIVAC-ot (UNIVersal Automatic Computer) leszállítotják az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala számára. Az UNIVAC már szöveges információt is tud kezelni. Ez az első kereskedelmi forgalomban elérhető számítógép. (Az Egyesült Államokban 1955-ben már 46 UNIVAC számítógépet helyeztek üzembe.)	Max BILL elsö retrospektív kiállítása a Museu de Arte de São Paulo (MASP)-ban. Az ulmi HfG elökészületi munkái miatt Bill nem tud Braziliába utazni.
1951					Az elsö Bienal do São Paulo  22 országot vonultat fel és elhelyezi Braziliát a nemzetközi müvészet térképén; a Museu de Arte Moderna - São Paulo  (MAM-SP) számos új müvel gyarapszik. Müvel szerepel Max BILL, Richard Paul LOHSE, Lucio FONTANA, Joaquín TORRES-GARCIA, Raúl LOZZA. Braziliát, többek között, Almir MAVIGNIER, Ivan SERPA és Franz WEISSMANN képviselik. A biennálé szobrászati nagydíját Max BILL kapja a dreiteilige einheit / Tripartite Unity [Hármas egység] címü müvéért.
1951					Braziliai látogatása közben François MORELLET (gyenge minöségü fotókon keresztül) megismerkedik Max BILL munkáival, valamint összebarátkozik Almir MAVIGNIER-vel. Morellet geometrikus absztrakcióval kísérletezik, azonban nem nézi meg a São Paulo-i biennálét. (Morellet saját közlése szerint a tárlat Braziliába érkezése elött bezárt.)
1951			Decemberben (az uruguayi) Volf ROITMAN kezdeményezi a Centre de Recherches et d'Etudes Madistes [Madista Kutatási és Tanulmányi Központ] létrehozását Carmelo ARDEN QUIN párizsi mütermében latin-amerikai és francia müvészek (Pierre Alexandre, Angela Mazat, Roger Neyrat, Ruben Nuñez, Marcelle Saint-Omer és Georges Sallaz) közremüködésével.		Decemberben indítja útjára Buenos Airesben Tomás MALDONADO, együttmüködésben Alfredo HLITO-val és az építész Carlos Méndez Mosquera-val a Nueva Visión címü lapot, a "vizuális kultúra magazinját", amelyböl 1957-es megszünéséig 9 szám jelenik meg. A lap az építészet, design, avantgárd zene, mükritika és a vizuális kommunikáció területeiröl közöl cikkeket.
1951			Almir MAVIGNIER decemberben áttelepül Párizsba. Összeismerteti François MORELLET-t Jack Youngerman Párizsban élö amerikai festövel, aki a konstruktivizmus és neoplaszticizmus szellemében fest.		Az év végére megszünik az Asociación Arte Concreto-Invención csoport; Carmelo ARDEN QUIN Párizsban szervez újjá egy Madí csoportot; Gyula KOSICE viszont Buenos Airesben folytatja egy másik Madí csoport vezetését.
1952
#####			Januárban Abstarctions címen szervez csoportos tárlatot Almir MAVIGNIER Nantes-ban a Galerie Bourlaouën-ben. A 18.-án nyíló kiállításon Mavignier müvei mellett François MORELLET, François Arnal, Philippe Condroyer, Pierre Dmitrienko, Geraldo de Barros, Jack Youngerman és Ellsworth KELLY müvei is láthatók. (Morellet bemutatja elsö konkrét, repetitív alkotásait és az év során kialakítja szisztematikus müveinek all-over elvét, melyeket a konstruktivizmus tagadásának tekint.)
1952				A Harvard Egyetem Busch-Reisinger Museum-ában (Cambridge, Mass.) Walter GROPIUSnak szentelt kiállítás nyílik Gropius, Architect and Teacher: The Bauhaus Artists címmel; többek között Josef ALBERS és MOHOLY-NAGY László munkáival.	Az áprilisban látható Montevideo-i egyetem építész karán látható absztrakt kiállításon külön teremben mutatják be a Madí néhány müvészének (José Pedro Castiglio, Llorens, Rhod ROTHFUSS és Rodolfo Uricchio) munkáit.
1952				A Minneapolis-i Minnesota Egyetemen nyílik tárlat Space in Painting címmel, többek között Carl BUCHHEISTER, Piet MONDRIAN, Jean POUGNY (Iván Punyi) alkotásaival.	A különbözö absztrakt irányzatok együttmüködése érdekében Aldo Pellegrini mükritikus Buenos Airesben megalapítja a Grupo de Artistas Modernos de la Argentina csoportot, amelyben egyaránt részt vesznek a geometrikus absztrakció képviselöi (Claudio GIROLA, Alfredo HLITO, Enio IOMMI, Tomás MALDONADO és Lidy PRATI) és a lírai absztrakt irányzat müvészei.
1952				Sol LE WITT New Yorkba költözik és beiratkozik a Cartoonist and Illustrators School-ba (késöbb: School of Visual Art).	São Paoloban megalakul Grupo Ruptura (tagjai: Geraldo de Barros, Waldemar Cordeiro, Lothar Charoux, Fejér Kázmér [sz. Pécs, 1922, budapesti Képzömüészeti Föiskola: 1940-42], Leopoldo Haar, Luiz Sacilotto és Anatol Wladyslaw); megrendezik elsö kiállításukat, valamint kiadják kapcsolódó konkrét müvészeti kiáltványukat a São Paulo-i (Brazilia) MAM-SP [Museu de Arte Moderna - São Paolo] -ban.
1952				John von Neumann [Neumann János] megalkotja a modern számítógép alapelvét. A Neumann-elvekként ismert rendszert – a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer – elöször a Neumann János irányította az EDVAC megépítésénél alkalmazták 1944-ben, amelyet 1952-ben helyeztek üzembe. Ez az első olyan számítógép, amely a memóriában tárolja a programot is.	Júniusban a Buenos Aires-i Galería Viau-ban látható a Grupo de Artistas Modernos de la Argentina csoport kiállítása.
1952			Lygia CLARK Párizsban állít ki a Galerie de l'Institut Endoplastique-ban; ezt követöen visszatér Rio de Janeiro-ba és ott állít ki.	Ad REINHARDT elkezdi kék, ill. piros szimmetrikus monokróm festményei sorozatát.	Carlos Raúl Villanueva venezuelai építész integrált müvészeti és építészeti tervet készít a Ciudad Universidad de Caracas számára; helyi fiatal müvészeket, mint például SOTO, és külföldieket (Alexander CALDER, Victor VASARELY) hív meg murális munkák elkészítésére.
1952				Ben F. LAPOSKY amerikai matematikus szinuszhullám-generátort kapcsol egy módosított oszciloszkóphoz. Az így generált Lissajous-görbék oszcilloszkóp katódsugárcsövén megjelenített alakzatainak lefényképezésével elkészíti elsö, Oscillons címü, elektronikus absztrakt képeit. A képeknek semmiféle tudományos vagy müszaki értelme nincs, azok tisztán esztétikai értéküek. A képeket a következö évben a Cherokee-i (Iowa) Sanford-Museum Electronic Abstractions címü tárlata mutatja be.	Ivan SERPA tanítani kezd az Escola do MAM-RJ [Museu de Arte Moderna - Rio de Janeiro]-ben. (Az elkövetkezö két évtizedben Brazilia számos jelentös festöje nála tanul.)
1952			Párizsban július 18.-án nyílik a Musée des beaux arts de la Ville de Paris helyiségeiben a 7ème Salon Réalités Nouvelles (SRN). A szalonon részt vesz a Madí csoport is. (A tárlatot október 8. és 10. között Chalon-sur-Marne-ban, majd november 22. és december 7. között Epernay-sur-Marne-ban is bemutatják.)
1952					Augusztusban José Pedro Costigliolo Montevideoban megalapítja az Arte No-Figurativo csoportot, melynek  az uruguyayi Madí csoportból tagja Rhod ROTHFUSS, Antonio Llorens és Rodolfo Uricchio.
1952			A fizikai és optikai kinetikus müvészetnek szentelt Arte Mobile kiállítás látható a milánói Galleria Annunziata-ban. (Ez a kiállítás inspirálja a párizsi Galerie Denise René-ben három év múlva rendezett nagy hatású Le Mouvement kiállítást.)		Augusztusban a Caracas-i Galería Cuatro Muros-ban látható a Primera Muestra International de Arte Abstracto.   (→ RÉSZLETEK)
1952					Augusztusban látható a Buenos Aires-i Galería Van Riel-ben Alfredo HLITO egyéni kiállítása (Pinturas de A. Hlito).
1952			Ellsworth KELLY kereskedelmileg színezett szövetre festi a Red, Yellow, Blue, White címü képét .		Szeptember 15. és 29. között látható a montevideoi Asociación Cristiana de Jovenes [Fiatalok keresztény egylete]-ben  az Arte No-Figurativo csoport tárlata.
1952			November 8.-án Almir MAVIGNIER bemutatja François MORELLET-t  Ellsworth KELLY-nek (akivel nem volt alkalma találkozni a januári nantesi csoportos tárlaton) és Alain Naudé-nek.
1952			Decemberben Lidy PRATI Buenos Airesböl Európába utazik, ahol találkozik Max BILL-lel és Georges VANTONGERLOO-val.
1953
1953			François MORELLET elkészíti a 16 carrés [16 négyzet] címü müvét (“a legminimalistábbat, amit valaha is csináltam”, jegyzi meg késöbb).	Robert RYMAN teremörként dolgozik a New York-i MoMA-ban. Hét évig marad a városban és Dan FLAVIN valamint Sol LeWITT mellett dolgozik; megalkotja elsö festményeit és kiállít a MoMA dolgozóinak tárlatán.
1953			Párizsban útjára indul a többnyelvü Cimaise, az absztrakt és avantgard müvészet folyóirata, ami azóta is rendszeresen megjelenik; két évig R.V. Gindertael, 1955 és ## között Herta Wescher szerkesztette. [Szerkesztés alatt]	A Minneapolis-i Walker Art Center-ben The Classic Tradition in Contemporary Art címmel nyílik tárlat Theo van DOESBURG, Kazimir MALEVICS, Piet MONDRIAN és mások müveiböl.
1953			Február 10. és 23. között látható a párizsi Suzane Michel galériában a Madí csoport kiállítása Volf ROITMAN, Guy Lerein, Pierre Alexandre és Georges Sallaz müveiböl.	New York-i irodájában BREUER Marcell megkezdi a párizsi UNESCO-székház tervezését (szerzötársak Pier Luigi Nervi és Bernhard Zehrfuss). Az épület 1958-ra készül el.
1953		Moszkvában 68 éves korában május 31.én-án meghal Vlagyimir TATLIN. A Novogyevicsi temetöben temették el.	Július 10. és aigusztus 9. között a párizsi 8éme Salon des Réalités Nouvelles tárlat SOTO öt alkotását mutatja be. MOHOLY-NAGY László:Vision in Motion (Látás mozgásban) könyve hatására Soto megalkotja elsö optikai kinetikus munkáit, az "optikai vibrációkat". A Madí csoport (Pierre Alexandre, Carmelo ARDEN QUIN, Luis Guevara, Eric Leehardt, Roger Neyrat, Ruben Nuñez, Volf ROITMAN, Marcelle Saint-Omer és Georges Sallaz) a szalon elsö termében állit ki. Arden Quin villanymotorral hajtott mobilszobrokat, míg Guevara és Nuñez optikai vibrációkat mutat be.	Max BILL "Art, Business, Culture" címmel elöadást tart az Aspen-i (Colorado) International Design Conference-en.	Max BILL Peruba utazik, ahol 25 év után elöször találkozik korábbi Bauhaus-beli kollégáival, Josef (és Anni) ALBERS-szel. Ezt követöen Amerikába utazik.
1953				A Remington-Rand az UNIVAC (UNIVersal Automatic Computer)  számítógépekhez csatolhatóan kifejleszti az elsö nagysebességü (600 sor/perc) nyomtatóját, az UNIPRINTER-t.	Szeptemberben látható a Buenos Aires-i Galería Bonino-ban Gyula KOSICE kiállítása. A tárlaton neoncsövekböl készített munkáit mutatja be (Madí konstrukció fénnyel, késöbb: Madi Luministic Structure A-1 címen), követve ezzel Moholy-Nagy László és Zdeněk Pešánek 20-as és 30-as évekbeli hasonló kísérleteit.
1953			(Az argentin) Alfredo HLITO Európába látogat és találkozik Maz BILL-lel és František KUPKA-val.		Október 13. és 27. között látható a montevideoi Asociación Cristiana de Jovenes [Fiatalok keresztény egylete]-ben  az Arte No-Figurativo csoport (Berdía, Costgliolo, Frere, Llorens, Verdié és Zanoni) tárlata.
1953			Október 30. és november 12. között mutatkozik be kinetikus müveket felsorakoztató elsö egyéni kiállításával Yaacov AGAM a párizsi Galerie Graven-ben.
1953			Novembertöl Max BILL meghívására Josef ALBERS, aki akkor már tanár a Yale Egyetemen, tanítani kezd az Ulm-i Hochschüle für Gestaltung-on (HfG) is. (Albers 1954-ig februárjának közepéig marad a HfG-ben, majd ismét visszatér Ulmba 1955 tavaszán).		Novemberben látható  a Buenos Aires-i Galería Galataca-ban Gregorio VARDÁNEGA egyéni kiállítása.
1953			Ellsworth KELLY-nek, bérleményéböl való kilakoltatása után, François MORELLET szülei adnak ideiglenes szállást. KELLY Rotterdamba utazik a késöi Mondrian képek tanulmányozására.	A New York-i Pierre Matisse Gallery-ben megnyílik a Gabo: Space and Kinetic Constructions címü kiállítás Naum GABO alkotásaiból.	Sérgio de CAMARGO öt év után visszatér Párizsból Brazilíába.
1953					A második Bienal do São Paulo (Brazilia) tárlat többek között, a de Stilj csoport, Piet MONDRIAN és Alexander CALDER müveit mutatja be. Max BILL a zsüri tagja.
1954
1954			Max BILL megbízást kap az (általa tervezett) ulmi Hochschüle für Gestaltung rektori posztjára (amit 1957-ig lát el), ugyanakkor az építészet és ipari formatervezés tanszéket is vezeti.	John Backus az IBM-nél kifejleszti a FORTRAN (FORmula TRANslation) programozási nyelvet elsösorban matematikai és tudományos algoritmusok kódolására. Ez az elsö magas szintü programozási nyelv (1957-ben kerül forgalomba).
1954			Max BILL meghívja Tomás MALDONADO-t  az ulmi Hochschüle für Gestaltung-ra tanárnak. Maldonado - Bill rektorsága után, 1967-ig - többször is ellátja a rektori teendöket.
1954			Február 4.-én François MORELLET - François és Vera MOLNAR társaságában - Ulmba utazik, ahol a HfG-n (Hochschule für Gestaltung) találkozik a már egy éve ott tanuló Almir MAVIGNIER-vel.
1954			Február 6.-án François MORELLET Almir MAVIGNIER-vel Zürichbe utazik, aki bemutatja Max BILL-nek. Az útra elkíséri  François és Vera MOLNAR is. Párizsban való visszaérkezése után Morellet találkozik Georges VANTONGERLOO-val.
1954			Március 31.-én Max Bense információesztétikáról tart elöadást az ulmi Hochschule für Gestaltung (HfG)-n.
1954			Márciusban látható a párizsi Galerie de l'Odéon-ban az Arte Madí csoportos kiállítás Pierre Alexandre, Carmelo ARDEN QUIN, Guy Lerein, Volf ROITMAN, Marcelle Saint-Omer és Georges Sallaz munkáiból.	Az amerikai katonaság Whirlwind-projektje keretében elkészül a Scope Input Program, amely lehetövé teszi a számítógéppel történö szabadkézi rajzolást fényceruza segítségével. Támadó repülögépek elleni korai riasztás céljából az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és az IBM kifejlesztik a radarokhoz közvetlenül kapcsolódó SAGE (Semi Automatic Ground Environment System) [magyarul: bölcs] programrendszert és az AN/FSQ-7 digitális számítógépet. Ez az elsö rendszer, amely interaktív grafikus megjelenítövel dolgozik. A munkálatokban részt vesz Joseph C. R. Licklider.
1954			Eugen GOMRINGER Max BILL titkáraként (1954 és 1958 között) vállal állást az ulmi (Németország) Hochschüle für Gestaltung-on (HfG). Publikálja a vizuális költészetre vonatkozó elsö kiáltványát (Konstellationen).		A 27. Velencei Biennálén - Mario Pedrosa tanácsára - Lygia CLARK képviseli Braziliát.
1954			Stuttgartban megjelenik Max Bense: Aesthetica címü négykötetes müvének elsö kötete.		Júniusban jelenik meg az Arte Madí Universal No. 7/8, a lap utolsó száma.
1954			Párizsban július 9. és augusztus  8. között kerül megrendezésre a Musée des beaux arts de la Ville de Paris helyiségeiben a 9éme Salon Réalités Nouvelles (SRN).
1954			Ellsworth KELLY a New York-i Betty Parsons galériában rendezett Ad REINHARDT kiállítás kritikáinak olvastán úgy véli, hogy az ö munkái is sikerre számithatnak az Egyesült Államokban. Júliusban hajóra száll és elhagyja Franciaországot.
1954					Október 14. és 31. között látható a Buenos Aires-i Galería Los Independientes-ben az Arte Madí tárlat többek között Juan Bay, Nicolas Ionesco, Gyula KOSICE, Diyi Laañ, Salvador PRESTA és Rhod ROTHFUSS müveiböl.
1954			Marcel WYSS, Dieter ROTH [ROT] és Eugen Gomringer Bernben megalakítják a Spirale: Internationale Zeitschrift für Konkrete Kunst und Gestaltung folyóiratot, ami rögtön a 3. számmal indít. (A lap utolsó, kilencedik száma 1964-ban jelenik meg.)		Hélio OITICICA az Escola do MAM-RJ [Museu de Arte Moderna - Rio de Janeiro]-ben Ivan SERPA-nál tanul.
1954					Az év végén Carmelo ARDEN QUIN visszatér Argentinába. Aldo Pellegrini-vel megalakítják az Arte Nuovo csoportot, melynek, többek között, tagja Althabe, Di Segni, Eduardo Jonquières, Carlos Paz, Salamon Resnik, Tronvoy, Gregorio VARDÁNEGA és Virgilio VILLALBA.
1954					A Rio de Janeiro-i konkrét Grupo Frente elsö kiállítása nyílik a Galería Ibeu-ban, Lygia CLARK,  Alusío CARVÃO, Lygia PAPE, Ivan SERPA és mások munkáival.
1955
#####			Január 20. és február 2. között látható a firenzei Numero galériában az Arte Madí: 10 artisti / disegni - tempere - progetti címmel Juan Bay, Anibal Biedma, Sandu Darie, Esteban Eitler, Nicolas Ionesco, KASSÁK Lajos, Gyula KOSICE, Diyi Laañ, Salvador PRESTA és Rhod ROTHFUSS alkotásaival. (Nem tudni, hogy Kassák müve miként és hogyan került a kiállításra. Ugyanez a kiállítás, majdnem azonos müvészekkel, megismétlödik az 1959 februárjában a párizsi Galeries Denise René-ben látható Art Madi international / Dessin, peinture, sculpture, architecture [Nemzetközi Madi müvészet / rajz, festmény, szobor, építészet] címü tárlaton.)	A digitális számítógép által generált eredmények kinyomtatására az amerikai Benson-Lehner és az Electronics Associates, Inc. cégek kifejlesztik a sornyomtatót.	A Buenos Aires-i Nueva Vision kiadásában megjelenik Tomás MALDONADO Max Bill müvészetéröl írt monográfiája.
#####			François MORELLET elkészíti elsö Tirets 0º - 90º [Gondolatjelek 0º - 90º], tisztán vonalakból álló müvét.
1955			Herbert W. FRANKE osztrák fizikus – Ben Laposky ötletét követve – analóg számítógépen elkészíti elsö Pendeloszillogramme-ját, melyet ezt követöen jelentösen továbbfejleszt az Elektronische Grafik sorozatában.	Februárban a montreáli Les Plasticien csoport manifesztumot ad ki az egyre terjedö francia tasizmus ellen. Magukat az absztrakt geometria híveinek és Mondrian-i neoplaszticizmus követöinek deklarálják. A csoport tagjai között van Guido MOLINARI, Claude Tousssignant, Jean-Paul Mousseau, Yves Gaucher, Fernand Leduc és Jean Goguen.
1955			Április 6. és 30. között Párizsban Denise René La Boétie utcai galériájában látható a  Le Mouvement [A mozgás] címü csoportos kiállítás Yaacov AGAM, Pol BURY, Alexander CALDER (Mobile, o.J.), Marcel DUCHAMP (Rotary Demisphere - precision optics), JACOBSEN, Pol BURY, Richard MORTENSEN, SOTO (Métamorphose), Jean TINGUELY (Sculpture méta-mécanique automobile) és Victor VASARELY  munkáival. A korszakos kiállítás alkalmából jelenik meg leporellón a Le manifeste jaune [A sárga manifesztum], amely a "couleur, lumière, mouvement et temps" [szín - fény -mozgás -idö] négyes koncepciójával meghatározza a kinetikus szobrászat jövöjét. A kiállítás idötartama alatt a 20-as évek német és francia absztrakt experimentális filmjeit is vetítitik. A tárlat az op art és a kinetikus müvészet elsö és meghatározó kiállítása.
1955			Július 14.-én Norbert Wiener matematikus Max BILL meghívására elöadást tart az ulmi Hochschule für Gestaltung (HfG)-n. Bill meghívólevelében így ír: “Az ulmi HfG célja a design integrálása és ezért követjük nagy figyelemmel a kibernetika fejlödését, valamint tanítjuk alapjait a “kulturális integráció” címü tantárgyunkban. A kibernetika, különösen az információ és a kommunikáció tudománya alapját képezi az információval kapcsolatos összes tevékenységünknek.”
1955			Kassel-ben július 16.-án megnyílik a Documenta 1.          (→ RÉSZLETEK)
1955			Walter GROPIUS felavatja az ulmi Hochschule für Gastaltung Max BILL tervezte új épületét.             (→ RÉSZLETEK)		November 14.-én nyílik a Buenos Aires-i Galería Krayd-ban az Arte Madí, Pintura, Escultura, Atquitectura címü tárlat.
1955			November 29.-én nyílik a párizsi Galerie de Beaune-ban Volf ROITMAN egyéni kiállítása.		A Grupo Frente második kiállítása a Rio de Janeiro-i MAM-RJ [Museu de Arte Moderna - Rio de Janeiro]-ben Lygia CLARK, Lygia PAPE, Alusío CARVÃO, Hélio OITICICA, Ivan SERPA, Franz WEISMANN és mások müveivel.
1955					Megnyílik a harmadik Bienal Internacional do São Paulo (Brazilia) Alfredo HLITO részvételével.
1956
1956			Aesthetische Information címmel a Krefeld-i Agis kiadónál megjelenik Max Bense: Aesthetica címü több kötetes könyvének második kötete. A nagyhatású kötetben Bense lefekteti az információesztétika alapelveit. A 60-as években a Stuttgarter Schule Bense információesztétikája alapján fejleszti ki a digitális számitógépes grafikát Németországban.	A chicagoi Paul Theobald and Co. kiadó publikálja KEPES György: The New Landscape in Art and Science [A világ új képe a müvészetben és a tudományban] címü könyvét. A kötetbe többek között Richard Neutra, Fernand Léger, Jean Hélion, Walter Gropius, Jean Arp, Naum Gabo, Norbert Wiener és Heinz Werner írnak. (A könyvet 23 évvel késöbb 1979-ben a budapesti Corvina Kiadó magyarul is megjelenteti.)
1956			Max BILL lemond a Hochschule für Gestaltung rektori állásáról.             (→ RÉSZLETEK)	Josef ALBERS elsö retrospektív kiállítása látható a Yale Egyetem galériájában.	Az elsö brazil Exposição Nacional de Arte Concrete elöször a São Paulo-i MAM-SP [Museu de Arte Moderna - Saõ Paolo]-ban, majd rá egy évre Rio de Janeiroban a MAM-RJ [Museu de Arte Moderna - Rio de Janeiro]-ben a doktrinerebb Frente és a dinamikusabb Ruptura csoportok munkáival (a két csoport 1959-ben hivatalosan is szétválik).
1956			Április 28. és június 10. között látható a zürichi Kunsthaus-ban Josef ALBERS, Fritz GLARNER és Fredrich VORDEMBERGE-GILDEWART közös kiállítása. A katalógus bevezetö szövegét Max BILL írta.		Május 2. és 15. között látható a Buenos Aires-i Galería Bonino-ban az Arte Madí International tárlat.
1956			Carmelo ARDEN QUIN végleg letelepszik Párizsban. Utoljára vesz részt a július 8. és augusztus 7. között rendezett Salon de Réalités Nouvelles-en. Bezár a párizsi Centre de Recherches et d'Etudes Madistes.
1956			November 17.-én François MORELLET megmutatja munkáit Denise René párizsi galériásnak. René azonban csekély érdeklödést mutat a müvek iránt. Az akkor ott kiállító, és éppen ott tartózkodó Jesus Rafael SOTO meglátja a müveket, amiket Morellet visszacsomagolni készül. Javasolja, hogy Morellet ismerkedjék meg François és Vera MOLNAR-ral, mert “csak ök azok, akik ezeket megértik”. (“Maga Jézus szólt hozzám, s mutatott utat, hogy keressem fel Molnárékat” - idézte fel késöbb Morellet a maga sajátságos humorával a sorsdöntö találkozást.)
1956			François MORELLET ujfent megátogatja Almir MAVIGNIER-t az ulmi HfG (Hochschule für Gestaltung)-ban, aki bemutatja az ott tanító Friedrich VORDEMBERGE-GILDEWART-nak. Morellet akkor hall elöször Josef ALBERS-röl, aki szintén a HfG-n tanít. Morellet megalkotja Angles droits concentriques [Koncentrikus derékszögek] és a Du jaune au violet [Sárgától liláig] címü munkáit – “amivel, úgy tünik néhány évtizeddel megelöztem Frank Stella, Kenneth Noland és Sol LeWitt ötleteit” – mondta két évtizeddel késöbb.
1956			December 28.-án Párizsban, a rue Notre-Dame -des Champs 86. száma latti mütermében 62 éves korában meghal Jean POUGNY [Iván PUNYI].	Ellsworth KELLY elsö kiállítása a New York-i Betty Parsons galériában látható.
1957
1957			Gyula KOSICE Párizsba költözik Dél-Amerikából; belekezd a fény és víz köré szervezett nagyméretü, vízzel mozgatott és mozgó  hidrokinetikus szobrai (Hidrospatial habitat)  készítésébe.	A New York-i MoMA The New American Painting címmel  szervez vándorkiállítást, többek között Barnett NEWMAN és Mark ROTHKO munkáival. A kiállítás  európai körútra indul.
1957			François MORELLET januárban Párizsban találkozik François és Vera MOLNAR-ral. (Morellet késöbb: “... [ök] voltak [akkoriban] az egyedüli, meg nem alkuvó, szisztematikus mesterek - bármilyen kategóriában is nézed”; “munkájukban a fiziológián és a Gestalt-elméleten alapuló tudományos módszertant követtek”; “mi hároman úgy véltük, hogy az információelmélet alapján egy jobb elméletet találtunk … kísérleti munkába kell kezdjünk, amely a müvészet új tudományát alapozza meg … hiszünk a rációban és a haladásban és gyanús nekünk az individualizmus - úgy látszott, hogy ezzel teszünk igazsságot az igazi marximus elveinek”.)
1957			A müncheni F. Bruckmann kiadásában mejelenik Herbert W.FRANKE: Kunst und Konstruktion címü könyve.	Az IBM piacra viszi az elsö mátrix-nyomtatót.
1957	Március 30.-án délben nyitja meg Genthon István a budapesti Csók István Galériában (Váci utca 25.) a KASSÁK Lajos 70. születésnapja alkalmából rendezett képkiállítást. A tárlat április 22.-ig látogatható. A kiállításról kisméretü leporelló-katalógus jelent meg Bálint Endre írásával: "Azt hiszem, komoly adósságot törlesztettünk le, amikor annak a Kassáknak a képeiböl rendeztünk kiállítást, akinek már évtizedekkel ezelött Bécsben, Berlinben, Hágában és Londonban rendeztek kiállítást."		Jan SCHOONHOVEN elsö alkalommal mutatja be szeriális reliefjeit a hollandiai Schiedam C.C.C. galériájában.	Donald JUDD elsö egyéni kiállítása a New York-i Panoras Gallery-ben látható.	A venezuelai Alejandro Otero és SOTO munkáiból merítve ihletet GEGO elkészíti elsö három dimenziós objektumait.
1957			A németországi Hagen város Karl Ernst Osthaus-Museumában látható Friedrich VORDEMBERGE-GILDEWART egyéni kiállítása. A katalógusba Max Bense ír tanulmányt insbesondere die malerei von vordemberge-gildewart címmel. Az ulmi Hochschule für Gestaltung (HfG) gondozásában megjelenö katalógus közli még Will Grohmann és Hans Arp írásait.	Az Illinois-i egyetem (Urbana-Champaigne) Illiac számítógépén (az elsö Neumann-típusú gép) Lejaren Hiller megalkotja a 4. vonósnégyesét (késöbb: Illiac Suite).
1957				Los Angelesben megjelenik Rudolf Arnheim Art and Visual Perception címü könyve a Univerity of California Press kiadásában. (A kötet 47 évvel késöbb magyarul is megjelenik Budapesten A vizuális élmény - az alkotó látás pszichológiája címmmel.)	Carlos CRUZ-DIEZ visszatér Európából a venezuelai Caracas-ba.
1957	Május 12.-én nyílik a székesfehérvári István Király Múzeumban KASSÁK Lajos egyéni tárlata márciusi budapesti kiállításának anyagából. Rendezte: M. Várhelyi Vanda.		Májusban Párizsban a Café du Rond Point káváházában a spanyol Jorge OTEIZA szobrász valamint José DUARTE, Ángel DUARTE ,  Augustín IBARROLA  festömüvészek és Juan SERRANO építész megalakítják az Equipo 57 csoportot. Céljuk "a tér kutatása és az absztrakt müvészet különbözö irányzatainak tanulmányozása valamint  demisztifikálása". A csoport szigorú anonimitásban dolgozik és a müvészek nevének jelzése nélkül alkotja experimentális festményeit és szobrait. A csoporthoz késöbb csatlakozok Francisco Aguilera AMATA, Néstor BASTERECHA, Juan CUENCA, Marino DI TEANA és a dán Thorkild HANSEN. (A csoport 1966-ban feloszlik.)	Májusban New York-ban Ad REINHARDT az Art News-ban publikálja a Twelve Rules for the New Academy címü tanulmányát.	A brazil Hélio OITICICA elkezdi Metaesqeumas [Metaszekvenciák] címü sorozatát. A sorozat négyzetek és négyszögek permutációja (amelyekkel 1958 után felhagy; a sorozatot csak 1972-ben nevezi el).
1957			François Molnar közvetítésével május 22.-én François MORELLET Párizsban meglátogatja Victor VASARELY-t. Kezdetét veszi egy hosszú ideig tartó barátság és együttmüködés.
1957	Június 9.-én nyílik az esztergomi Balassa Bálint Városi Könyvtárban KASSÁK Lajos kiállítása. Megnyitó: Zolnai László.			Richard SERRA a kaliforniai Berkeleyben és Santa Barbarában angol irodalmat tanul; munkásként egy acélhengermüben dolgozik.	Július 3.-án nyílik a Buenos Aires-i Librería Viscontea-ban Juan BAY retrospektív tárlata.
1957			Október 19.-én François MORELLET valamint François és Vera MOLNAR Zürichben meglátogatják Max BILL-t. Másnap elmennek Verena LOEWENSBERG-hez, a zürichi konkrét csoport tagjához.
1957			Október 21.-én François MORELLET valamint François és Vera MOLNAR  az ulmi HfG (Hochschule für Gestaltung)-ban ismét találkoznak Almir MAVIGNIER-vel és Tomás MALDONADO-val, Max BILL ottani (ellentmondásos) utódjával.
1957					A negyedik Bienal do São Paulo (Brazilia) tárlaton Carlos CRUZ-DIEZ és Alejandro OTERO képviselik Venezuelát; Braziliából Lygia CLARK,  Alusíp CARVÃO, Hélio OITICICA, Ivan SERPA, Franz WEISMANN, Lygia PAPE és mások állítanak ki; Josef ALBERS és Max BILL is részt vesznek a biennálén. WEININGER Andor müvel szerepel.
1958
1958			Párizsban SOTO felhagy a plexilapokat alkalmazó munkákkal és áttér a csíkozott háttér elött felfüggesztett fémcsíkokkal való kísérletezésre.		Denise René VASARELY kiállítást rendez a São Paulo-i MAM-SP [Museu de Arte Moderna - Saõ Paolo] -ban.
1958			Párizsban a Flammarion kiadónál megjelenik Abraham A[ndré] Moles: Théorie de l’information et perception esthétique [Az információ elmélete és az esztétikai percepció] címü könyve. A kötet alapgondolata Max Bense információesztétikája.
			François MORELLET elkészíti elsö rácsszerkezetes "szövetét" (trame). A trame párhuzamos vonalak meröleges rácshálózatának különbözö mértékü elforgatásából és azok szuperponálásából keletkezö - Morellet szóhasználatával -“abszolút homogén kép”.
1958			Julio LE PARC Argentinából áttelepül  Párizsba; találkozik Denise René-vel, François MORELLET-vel és VASARELY-vel.		Braziliában Lygia CLARK koreografálja a Ballet Neoconcreto-t.
1958			Február 18. és 28. között látható a párizsi Galeries Denise René-ben az Art Madi international / Dessin, peinture, sculpture, architecture címü tárlat.            (→ RÉSZLETEK)
1958			Olaszországban Lucio FONTANA elkezdi a Tagli (Vágások) sorozatát. Innentöl kezdve Fontana élete végéig alkotja behasított momokróm vásznait.
1958			Egy európai és amerikai számítástudományi szakértökböl álló bizottság, a zürichi ETH-ban rendezett ülésén kidolgozza az ALGOL (ALGOrtihmic Language) magas szintü programozási nyelv alapjait. Az ALGOL 60 nyelv, bár nem rendelkezett szabványosított I/O müveletekkel és ez gátolta kereskedelmi elterjedését, tudományos algoritmusok közlésének széles körben elterjedt eszköze lett.	Frank Rosenblatt a Cornell [Egyetem] Aeronautical Laboratory-ban az emberi agy müködésének (emlékezet, tanulás, megismerés) jobb megértése érdekében kidolgozza a perceptron elméletét. A perceptron az elsö mesterséges neuron-hálózat, amelyet Rosenblatt alakfelismerési és tanulási feladatokra alkalmaz. Eredményeit a Psychological Review 6. számában közli The Perceptron. A Probabilistic Model for Information Storage and the Organization in the Brain [A perceptron: valószínüségi model az  információtárolására és az agy felépítésére] címmel.
1958			François MORELLET a  “valószínüségi törvényszerüségeket követö” müvek alkotásába kezd. Elkészíti elsö Répartition aléatoire de triangles suivant les chiffres pairs et impairs d’un annuiaire telephone címü képét.(→ Részletek)
1958			Milánóban Gianni COLOMBO megalkotja elsö monokróm reliefjeit.
1958			Az amsterdami Stedelijk Museum hozzájut Kazimir MALEVICS számos müvéhez, beleértve 29 festményt.
1958			François MORELLET a véletlenen alapuló színes képeket fest, ahol a színeket a (Ludolf-féle) π (pi) szám jegyei szerint választja Eugéne Séguy: Code universel des coeuleurs [Univerzális színkód], 1936-ban Párizsban megjelent könyvének alapján. (Morellet a kilencvenes években még visszatér a  π alkalmazásához.)
1958			Amsterdamban megjelenik a 6 évet és számot megélö, Joost BALJEU szerkesztette Structure folyóirat (alapítótárs: Eli Bornstein), központjában a természet, mozgás, szimmetria, matematika, architektúra és filozófia témaköreivel.	A Houston-i Contemporary Museumban szeptemberben nyílik a The Trojan Horse: The Art of the Machine kiállítás.	GEGO tanítani kezd a Caracas-i Univesidad Central de Venezuela-n, amit 1967-ig folytat.
1958			François Molnar ajánlására május 6. és 24. között kerül sor a párizsi Galerie Colette Allendy-ben François MORELLET második egyéni kiállítására. A kiállítás katalógusában Molnár így ír: “… megemlíteném Cézanne-t a kétségeivel együtt … ha megértjük Cézanne kétségeit, akkor megértjük Morellet festészetét … Figyelem, véletlen hívei, sokat kell ahhoz gondolkodni, hogy a valószínüségek alapján alkossunk valamit. Akik a véletlentöl félnek, kövessék Cézanne és Morellet gondolkodásmódját.”
1958			Párizsban elkészül a  BREUER Marcell és szerzötársai (Pier Luigi Nervi és Bernhard Zehrfuss) tervezte UNESCO-székház.		Augusztus 5.-én nyílik a Buenos Aires-i Galería Pizarro-ban Enio IOMMI elso egyéni kiállítása Escultura 1945 -1958 címmel.
1958			Gregorio VARDÁNEGA áttelepül Argentínából Párizsba és megkezdi az elektronikát és különbözö színü fényeket alkalmazó lumino-kinetikus müveinek alkotását.
1958			Julio LE PARC, Francisco SOBRINO és Horacio GARCIA ROSSI fiatal argentin müvészek Argentinából Párizsba érkeznek, hogy személyesen is találkozhassanak az év elején Argentinában kiállító Victor VASARELY-vel. A három argentin találkozik François MORELLET-vel. Le Parc találkozik Denise René-vel is.
1958			November 7.-én Hamburgban megjelenik Max Bense: Ästhetik und Physik - Die mathematische Sprache in Kunst [Esztétika és fizika: a müvészet matematikai nyelve] címü tanulmánya.
1958			Düsseldorfban Otto PIENE és Heinz MACK megalapítják a Zero csoportot.                       (→ RÉSZLETEK)
1958			November 29.-én a kortárs müvészet támogatására Antwerpenben megnyílik a G 58 - Hessenhuis Antwerpen kiállítóhelyíség, amely hamarosan az olasz és német progresszív müvészeti irányzatok találkozóhelye lesz - Lucio FONTANA ez idö tájt rendszeresen tartózkodik Antwerpenben.
1959
1959			Vera MOLNAR kidolgozza a machine imaginaire módszert, amivel a képkészítést algoritmikus alapokra helyezi.(→ Részletek)	Két évvel súlyos szívrohama után Barnett NEWMAN-t egyéni kiállításra kérik fel a New York-i French & Co. galéria megnyitásának alkalmából. Ez a kiállítás fordulópontnak bizonyul: NEWMAN a fiatal müvészgeneráció példaképe lesz.	A Rio de Janeiro-i MAM-RJ [Museu de Arte Moderna - Rio de Janeiro]-ban látható az elsö Exposição de Arte Neoconcreta. A Grupo Frente - tiltakozásul a túlzott matematikai precizitás ellen - elválik a São Paulo-i szigorúbb Grupo Ruptura csoporttól. Többek között kiállít Lygia CLARK, Lygia PAPE és Franz WEISMANN. A Jornal do Brasil-ban közzéteszik a Ferreira Gullar által írt Manifesto Neoconcreto-t.
1959			Január 3.-án nyílik a bécsi Museum für angewandte Kunst-ban az Experimentelle Ästhetik (Oszillogramme, Lichtgrafiken, Ultrafotos) címü kiállítás Herbert W. FRANKE fizikus analóg számítógéppel (és Andreas Hübner valamint Helmut Volland segítségével) készített grafikáiból.	Hiroshi KAWANO megalkotja a digitális számítógéppel készített elsö képeit. (A munkákat Európában késöbb a zágrábi NT 4 kiállításon mutatja be.)
1959			Otto PIENE az év elejétöl alkotja  Lichtballette  és Rauchbilder müveit, ezekkel mintegy utalván az elemi természetes energiákra.	A Yale University Press kiadásában megjelenik John von Neumann [Neumann János]: The computer and the brain [A számológép és az agy] címü kötete, amely Neumann utolsó könyve. (Magyarul 1972-ben jelenik meg.)
1959			Január 17. és február 5. között Pol BURY kiállítás látható az antwerpeni  G 58 - Hessenhuis Antwerpen-ben.	Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Lincoln Laboratóriuma a TX-2 digitális számítógépre kifejleszti a fényceruzát [light pen].
1959			François Molnar [Ferenc] hatására megerösödik François MORELLET elhatározása, hogy “olyan müveket kell készítsek, melyek a jövö tudományos müvészetének tárgyai legyenek; mindent ami nem mérhetö, vagy nem elörejelezhetö ki ke kell küszöböljek”. Molnár javasolja, hogy Morellet olvassa el Lukács György (eredetileg 1954-ben publikált) Az ész trónfosztása címü könyvét, ami franciául akkor jelent meg La Destruction de la raison címmel.
1959			Jean TINGUELY elkészíti Méta-matics sorozatát, amelyböl egyet az elsö Paris Biennale-on mutat be.
1959			Március 21. és május 3. között Vision in Motion - Motion in Vision címmel Jean TINGUELY, Pol BURY és Daniel Spoerri kiállítást szerveznek az antwerpeni  G 58 - Hessenhuis Antwerpen-ben. A kiállítás tiszteletadás MOHOLY-NAGY László 1947-ben kiadott nagyhatású Vision in Motion [Látás mozgásban] címü kötetének.  A tárlaton Robert Breer, Pol BURY, Yves Klein, Heinz MACK, Enzo MARI, Bruno MUNARI, Otto PIENE, SOTO, Dieter Roth, Daniel Spoerri, Jean TINGUELY, Paul Van Hoeydonck és Günther UECKER müvei szerepeltek.	A General Motors és az IBM közös fejlesztésében megjelenik a DAC-1 (Design Augmented by Computers) grafikai rendszer. Ez az elsö rajzoló rendszer, amely lehetövé teszi gépkocsik 3D (három dimenziós) modellezését és megjelenítését, beleértve a modellek tetszöleges elforgatását is.	A Jornal do Brasil március 22. (vasárnapi) mellékletében megjelenik Ferreira Gullar és társai: Manifesto neoconcreto címü kiátványa.
1959			A stuttgarti Technische Hochschule-ban Theo Lutz (Max Bense ötlete alapján) digitális számítógéppel véletlen szövegeket  (Stochastische Texte) generál. A program szókészlete Franz Kafka: Das Schloss [A kastély] címü könyvéböl való.	A CAlifornia COMputer Products (CALCOMP) kifejleszti a mozgó papíros – rögzitett tollú rajzgépet.
1959			Düsseldorfban találkozik Bernd és Hilla BECHER; megkezdik életreszóló  ipari objektum és épület dokumentációs fotó projektjüket.	Frank STELLA és Carl ANDRE közös müteremben alkotnak New York-ban; STELLA a Black Paintings sorozaton dolgozik.	A brazil Hélio OITICICA a konvencionális síkfestészettöl fokozatosan áttér a térbe befüggesztett monokróm reliefek alkotásának irányába; elkészíti a Nuclei sorozatot, ahol maga tér tölti be a médium szerepét.
1959			Rómában májusban Kazimir MALEVICS kiállítás látható a Galeria Nazionale d'Arte Moderna-ban.
1959			Kassel, Documenta 2. [Szerkesztés alatt]
1959			Július 7. és augusztus 3. között látható Párizsban a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris termeiben a 13éme Salon des Réalités Nouvelle (SRN). François MORELLET meghívást kap a szalonra, ahol kiállít. (Morellet a következö évi szalonon is részt vesz, többen azonban már nem. A szalonról fokozatosan kiszorulnak a geometrikus absztrakt müvészet képviselöi és az informel irányzat jut túlsúlyba.)		A Jornal do Brasil július 18. (vasárnapi) mellékletében megjelenik Ferreira Gullar: Da arte concreta a arte neoconcreta címü cikke.
1959	Augusztus 25. és szeptember 13. között látható a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetének (KKI) Dorottya utcai kiállítótermében Csáky József szoborkiállítása.		A müncheni Haus der Kunst kortárs brazil müvészek alkotásait mutatja be, köztük Lygia CLARK müveit.	A New York-i MoMA kiállítja Ellsworth KELLY, Frank STELLA, Jack Youngerman, Jasper Jones és mások munkáit  a Sixteen Americans címü kiállításon.	Lygia CLARK háromdimenziós festményeket készít: Contra-Relevos (ellen-reliefek) és Casulos (bábok) címmel.Clark deklarálja a "sík halálát" és egyben megkíséreli az építészet nyelvezetébe integrálni munkáit.
1959			Szeptember 12. és október 4.között a Zero csoport kiállítása látható az antwerpeni  G 58 - Hessenhuis Antwerpen-ben.
1959			Milánóban megalakul a Gruppo T (Tempo [idö]). Tagjai: Giovanni ANCESCHI, Davide BORIANI, Gianni COLOMBO, Gabriele de VECCHI  (késöbb csatlakozik Grazia VARISCO). Számos müvük optikai/kinetikus és a szemlélö fizikai közremüködését igényli. 1963-ban csatlakoztak az NTrc-hez (Nouvelle Tendance - recherche continuelle); a csoport 1966-ban feloszlik.
1959	KASSÁK Lajos felújítja kapcsolatát az ekkor már Párizsban élö Pán Imrével és rajta keresztül Victor VASARELY-vel és Denise Renével. Kassák célja párizsi kiállításának megszervezése. Szeptember 22.-i keltezésü párizsi levelében Pán Imre így tájékoztatja Kassákot: "A helyzet az, hogy Denise Renénél kiállítani nagyon nehéz és világhirü müvészek öt évig, vagy esetleg egész életükön át várnak rá ... Viszont nem érdemes a kiállítást kedvezötlenebb körülmények között csinálni ...  [Michel] Seuphort eléggé felizgattam, például hogy milyen fontos elösegíteni az ön visszatérését az avantgarde mozgalmakba..."		Gruppo N (enne [n-edik, sokadik])) néven társcsoport alakul Padovában; elöször 11 taggal, amiböl hat maradt 1960-ra, majd öt 1962-re és végül négy 1963-ra, majd újra öt müvész (Alberto BIASI, Ennio CHIGGIO, Toni COSTA, Eduardo LANDI, Manfredo MASSIRONI), míg végezetül a csoport feloszlott 1965-ben. Anonimitásukat megörizve, csoportosan állítottak ki. Elsödleges területük a dinamikus optikához tartozik. Számos kiáltványt tettek közzé.
1959			Gianni COLOMBO Milánóban elkészíti elsö pulzáló struktúráit.
1959			A londoni Whitechapel galériában október - november folyamán Kasimir MALEVICH 1878-1935 címmel látható kiállítás.
			VÉGE AZ ÉVTIZEDNEK