Categories
Uncategorized

VERA MOLNAR (1924 – 2023)

Kevesebb, mint egy hónappal január 5-i századik születésnapja elött Párizsban meghalt Vera Molnar, egyesületünk alapító tagja és tevékenységének aktív résztvevője. 

Elképesztő mennyiségű és minőségű életművet hagy maga után. Vera eltért a kor konkrét művészei által követett fő csapásirányától, gondolkodása alapvetően algoritmikus volt. A matematika, a játékosság és a véletlen fontos szerephez jutottak műveiben. Férjével, François Molnarral közös munkájuk során jutottak olyan következtetésekre a modern tudomány és művészet szoros kapcsolatáról, amelyek sok tekintetben mintegy előrejelezték a következő időszak fejleményeit. Már a hatvanas évek legelején vázoltak egy nagyívű programot, ami meglepően pontosan jelezte előre a következő évtized várató eredményeit: a „…topológia, a játékelmélet és a kombinatorika a formák sokkal tágabb körének megalkotását teszik lehetővé, mint az intuíció. Ezeknek a tudományoknak az eredményeit akarjuk használni. (…) Ha az információelmélet a rend és káosz fogalmával dolgozik, akkor ez pont jó nekünk, mert a műalkotás is pont e két szélsőség között születik meg. Hogy pontosan hol, azt egy új esztétika, a művészet tudománya mondja majd meg.” 

A machine imaginaire elvének kidolgozásával Vera Molnar az esztétikai képalkotás algoritmikus műalkotás alapjait fektette le – egy gépet definiált, amely adott szabályok szerinti programnak megfelelően működik és generál műalkotásokat oly módon, hogy eljárása megegyezik a digitális számítógépek működési elvével. Erről így ír: „Elképzeltem egy számítógépet, programot terveztem hozzá és lépésről-lépésre egyszerű, behatárolt sorozatokat készítettem, amelyek önmagukban zártak voltak, tehát egyetlen formakombinációt sem hagytam ki. Mihelyt tehettem, a képzeletbeli komputert felcseréltem egy valódi számítógéppel.” 

Utolsó kiállítására életében tavaly novemberben nyílt meg Rómában a Collegium Hungaricumban és márciusig látható.

Egy kiemelkedő művészt, a  számítógépes művészet úttörőjét és nagyszerű barátunkat veszítettük el.

Vera_Molnar_ by_Joseph_Kadar
Photo by Joseph Kadar

Less than a month before her 100th birthday, January 5, Vera Molnar died in Paris. Vera was a founding member of OSAS and an active participant in its activities.

She leaves behind an oeuvre of outstanding quantity and quality. Vera deviated from the main thrust of the concrete art of the time as her thinking was essentially algorithmic. Mathematics, structure, and chance played an important role in her work. Working together with her late husband, François Molnar (Feri), they recognized the close relationship between modern science and art that in many ways foreshadowed developments in the period ahead. Already in the early 1960s, they outlined an ambitious programme that foreshadowed with surprising accuracy the results of the next decade: “…topology, game theory and combinatorics make it possible to create a much wider range of forms than intuition. (…) If information theory works with the notion of order and chaos, then that’s just fine for us, because it’s precisely between these two extremes that the work of art is born. Where exactly, a new aesthetics, the science of art, will tell us.”

By developing the principle of a machine imaginaire, Vera laid the foundations for an algorithmic artwork of aesthetic imaging. With that she defined a machine that operates according to a program of rules and generates artworks in a way that is identical to the principles of digital computers. She notes, “I imagined a computer, designed a program for it and, step by step, made simple, limited series which were self-contained, so that no combination of forms was omitted. As soon as I could, I replaced the imaginary computer with a real computer.” 

Her last exhibition during her lifetime opened in Rome last November and is open until March in the Accademia d’Ungheria.

We have lost an outstanding artist, the pioneer of computer art and a magnificent friend.

Categories
Uncategorized

Gáyor Tiborra (1929-2023) emlékezünk

Építészmérnökként végzett a budapesti Műszaki Egyetemen, majd tervezési gyakorlatot szerzett. 1956 és 1959 között tanársegédként dolgozott a bécsi Műegyetem Építészeti Tanszékén, ahol az építészeti és művészeti formaalkotás közös gyökereiről tartott előadásokat. 1963-tól képzőművészként tevékenykedett, mellette egy bécsi építészeti irodában dolgozott. Első önálló kiállítását 1964-ben rendezte az osztrák fővárosban. Művészeti aktivitása az egyéni és csoportos tárlatokon való részvételeken túl, kiterjedt számos nemzetközi és hazai kiállítás szervezésére, párizsi, hollandiai, osztrák és szlovén művészeti csoportok tevékenységében való aktív részvételre, a magyar konstruktív, konkrét és konceptuális művészet nemzetközi színtéren való megismertetésére és amint hazatérhetett, feleségével, Maurer Dórával együtt a szabad művészeti információáramlás megteremtésében és megőrzésében. 2006-ban közösen döntöttek a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületet megalapításáról, melynek hazai és nemzetközi tárlatain rendszeresen részt vett. Két munkájával jelenleg az Innováció a kortárs képzőművészetben című, Vasarely Múzeumban rendezett nemzetközi kiállításon szerepel.

Gáyor Tibort a kezdetektől az egzakt kifejezés érdekelte. Alapos technikai és nyelvi kísérletek, anyagkutatás, a grafika mint médium analitikus vizsgálata, valamint rövid koncept art alkotói korszak után, élete végéig konstruktív-konkrét művészként tevékenykedett. A rajz, akvarell és sokszorosító grafika művelése mellett főleg kollázs technikájú képeket, reliefeket, objekteket és installációs műveket alkotott. 

1970-ben, majd 1972-től véglegesen a tektonikus hajtásstruktúrák módszeres kutatásával foglalkozott. Műveit AMPHIGRAMMÁknak, tiszta plasztikai állításoknak nevezte, melyekben egyetlen alapproblémát vizsgált szisztematikusan, újabb és újabb jelentésréteget teremtve és feltárva: a négyzetbe tömörített tér lehetséges formáit, struktúráit, belső erőviszonyait, mozgását, szétbontással, kihajtással, hajtogatással járó változásának formai, esztétikai és jelentésbeli következményeit. 

Gáyor Tibor szenvedélyes kíváncsisággal és rendkívüli koncentráltsággal követte végig a szabályos négyzet – ritkábban téglalap, később egyenlő oldalú háromszög – mértani és matematikai arányú deformálásával, vagy arányosan csökkenő soraik irányváltó mozgásával – a síkból a térbe, majd a síkba való visszatéréssel keletkező, tér-idő kapcsolatokat generáló strukturális változásokat. Művei a primer látvány élményéből indultak ki, és az analitikus folyamatok után ugyanide tértek vissza. Bár soha nem akart mást mutatni és mondani, mint ami a kiinduláskori és a létrejött rend maga, szeriális és kombinatorikus, szigorú geometrikus művészete a szándékolt mozgás spirituális rítusát idézi, rend-képeinek matematikai-logikai tisztasága mágikus erőt sugároz.

Gáyor Tibor interdiszciplináris gondolkodású, a különböző jelenségek – természet, művészet, tudomány, társadalom és élet közötti összefüggéseket közös rendszerbe illesztő és műveibe egészként integráló, erősen intellektuális és rendkívül innovatív alkotó volt. Tisztelettel, szeretettel gondolunk rá, sokat tanultunk tőle.

 

In Rememberance of Tibor Gáyor (1929-2023)

 

Tibor Gáyor graduated with a degree in architecture from the Budapest University of Technology and then acquired practical training in design. From 1956 to 1959, he worked as a teaching assistant in the Department of Architecture at the Vienna University of Technology, where he gave lectures on the common roots of visual language and form in architecture and art. He held his first solo exhibition in the Austrian capital in 1964. In addition to his participation in solo and group shows, his artistic activities also entailed organising numerous international and national exhibitions. On top of actively participating in several art groups in Paris, Austria, Slovenia and the Netherlands, he was also an avid promoter of Hungarian constructive, concrete and conceptual art on the international scene. As soon as he was able to return to his home country, together with this wife Dóra Maurer, he worked to establish and preserve the free flow of information in art. In 2006, Gáyor and Maurer decided to jointly found the Open Structures Art Society. The OSAS regularly held national and international exhibitions, in which Tibor Gáyor frequently showcased his works. Two of his pieces are included in the international exhibition Innovation in Contemporary Art, currently on view at the Vasarely Museum.

From the very beginning, Tibor Gáyor was interested in exact expression. After his thorough experiments in techniques and language, his in-depth research into materials, his analytical examination of graphic art as a medium, and his brief period of creating conceptual art, he came into his own as a constructive-concrete artist and continued along that path until the end of his life. In addition to drawing, watercolour and printmaking, he mainly created collages, reliefs, objects and installation works. 

He began to systemically research the tectonics of folded structures in 1970, to which he then devoted himself completely as of 1972. He referred to his works as AMPHIGRAMS. He conceived of them as pure plastic statements, in which he systematically investigated a single basic problem, creating and exploring new layers of meaning: the possible forms, structures, internal power dynamics and movements of space condensed into a square, as well as the formal, aesthetic and meaning-related consequences of their alterations through dismantling, folding and unfolding.   

Tibor Gáyor followed with impassioned curiosity and a surgical focus the space-time relationship-generating structural changes induced either by geometrically and mathematically deforming the perfect square (less frequently, rectangle, and later, equilateral triangle) or by altering the direction of their proportionally decreasing sequences – from the two-dimensional plane into three-dimensional space, and then back.  

The point of departure for his works was the primary view, to which – following the analytical processes – they once again returned. Although he never intended to show or communicate anything other than this initial – and ultimately re-emerging – order itself, his strict, serial and combinatory art invokes the spiritual ritual of deliberate movement. The mathematical-logical purity of his order-images exudes a magical power.  

Tibor Gáyor was a highly intellectual, innovative artist and an interdisciplinary thinker, who integrated the interrelationships between various phenomena – nature, art, science, society and life – into a common system, and incorporated them into his works as a whole. We remember him with immense respect and affection, and are thankful for all that we have learned from him.

Gáyor Tibor: Átlós törések folyamatossága I | Dimetrical Fractures, 2004
akril falapon, papír, filctoll | acrylic on wood, paper, felt pen, 70×70 cm

Categories
Uncategorized

In memoriam István Harasztÿ

IN MEMORIAM ISTVÁN HARASZTŸ

(1934 – 2022)

A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) mély fájdalommal tudatja, hogy alapító tagja, Harasztÿ István Kossuth-díjas szobrászművész, 2022. július 13-án, életének 88. évében elhunyt. „Édeske”, ahogy mindenki ismerte és szeretettel hívta, kiemelkedő művész volt, a magyarországi kinetikus művészet megalapozója és legjelentősebb mestere. A hatvanas évek közepétől alakította és fejlesztette sajátos művészetét számos rendszerkritikus konceptuális töltetű mobil szobor megalkotásával. Soha meg nem alkudott. Inkább nem dolgozott új műveken, egy olyan politikai légkörben, amelyet elfogadni nem tudott. Minden idegszálával berzenkedett az újfeudális politikai gyakorlatok ellen. Mindvégig ragaszkodott művészi hitvallásához és integritásához. Az OSAS hálásan emlékezik nyílt és mindig támogató szellemére.

Emlékét megőrizzük!

 

HUNGARIAN KINETIC SCULPTOR ISTVÁN HARASZTŸ PASSED AWAY

(1934 – 2022)

It is with great sorrow and sadness that we announce the death of a founding member of the Budapest based Open Structures Art Society (OSAS). István Harasztÿ (1934-2022) was an outstanding kinetic artist with an incredible understanding for materials, movement and measure. “Édeske” (Sweetie in Hungarian) as he was fondly called by everybody who knew him, was a par excellence conceptual artist. As a hard-core liberal all his life with a deep respect to social values, he was often making political statements with and by his mobile sculptures both in the communist years from the mid-sixties as well as recently for he just could not stand tyranny and dictatorship. Édeske just could not stand the political regime from the ‘60ies all the way up to the political changes in 1989 as he always ridiculed the functioning of a non-functioning system through and by artistic means. His exhibitions those days were often closed literally a day after their opening if not condemned to silence even before the opening. A case in point is his 1972 Bird Cage work that indeed modelled how the system worked. There was a proper cage with a living bird in it. The movement, singing, drinking and eating habits of the bird were precisely monitored by a carefully designed electronic observation system and every move of the bird was closely monitored. Occasionally even the door of the cage opened so the bird in principle could have left. However, when the bird realized that he could leave and wanted to fly out from the cage the sensors observed that intention from the flight of the bird and immediately shut the door. End of free movement and speech. Rumor has it that when the relevant Poliburo member of the Communist Party, the chief ideologue of those days, went to see the show prior to its opening at the Technical University of Budapest. He immediately got the message of the Bird Cage. And immediately closed the exhibition even before its opening. However, when rightist governments came to power in Hungary after 1989 Harasztÿ continued his systems critics by his art but his works were basically neglected by the powers of the day. Not banned anymore but simply sidelined. A friend of Nicolas Schöffer and many other outstanding international artists he was the living example of integrity. Never gave up his principles. And he was loved by everyone who knew him. That is why everybody indeed called him “Édeske”. Rumor has it that he never remembered anybody’s name and, therefore, called everyone simply Sweety.

Rest in peace, Édeske, our dear friend. You already are greatly missed.

 

http://edeske.atw.hu

http://users.atw.hu/edeske/bemutatk.html

 

 

Categories
Uncategorized

Tamás Konok died at the age of 91

Tamás Konok passed away on November 19, 2020, at a Budapest hospital. Konok, an outstanding geometric artist, lived for quite some years in his long life in France and Switzerland prior to returning to his homeland. Tamás was a founding member of OSAS and took an active role in building up the Society. Members of OSAS are all shocked by his death and send their profound condolences to Marianne, his wife.

You will be badly missed, Tamás. RIP

(More on Konok is here:
https://molnaranigaleria.hu/muveszek/konok-tamas/konok-bibliografia/?lang=en)