Author: szmz

Categories
Uncategorized

Tamás Konok died at the age of 91

Tamás Konok passed away on November 19, 2020, at a Budapest hospital. Konok, an outstanding geometric artist, lived for quite some years in his long life in France and Switzerland prior to returning to his homeland. Tamás was a founding member of OSAS and took an active role in building up the Society. Members of OSAS are all shocked by his death and send their profound condolences to Marianne, his wife.

You will be badly missed, Tamás. RIP

(More on Konok is here:
https://molnaranigaleria.hu/muveszek/konok-tamas/konok-bibliografia/?lang=en)

Categories
Események / Events

COMPUTED BEAUTY

Code and Algorithm
An International OSAS Exhibition

A guided tour in English at the Vasarely Museum
with two of the curators, Zoltán Szegedy-Maszák and András Szöllősi-Nagy

 

IMG_0002

Date: 8th of March in 2020, 4:30-6:00 PM
Address: Vasarely Museum, 1033, Budapest Szentlélek tér 6.

The use of computers came gradually into art around the mid 60’s. This international exhibition of the Open Structures Art Society (OSAS), dedicated to Vera Molnar a pioneer in computer art, covers the period from the early efforts to the current use of digital computers in art.
Many dynamic systems in nature and society follow some rules according to certain known or unknown algorithms. With small displacements during a fairly long sequence often not much change is observable in the dynamics of the system and/or with its evolutionary behavior. The system could further be loaded without fundamental changes in its characteristics. And then all of a sudden a tipping point/breakthrough is reached when the dynamic behavior of the system changes abruptly and it goes through a mutation. That is how climate change, population dynamics, prison outbreaks and revolutions work, for instance. Sequential/serial works often generate aesthetical meaning through algorithms/codes. The rule could be a procedure defined by the artist. These rules might include deterministic repetition, shifting, rotation, color or form inversion, symmetrical or asymmetric mirroring, covering, scale transition and/or fractal behavior, respectively. Or it could be a stochastic manipulation of the visual unit chosen either by probabilistic experiments or by pseudo-random numbers covering a certain range of the process variance, or by random walk models and the combination thereof.
This is clearly an example of art encountering science. The demonstration of the existence of this close relationship is one of the principal missions of OSAS.

This international show displays works by ALBERT Ádám, BENEDEK Barna, Max BILL, BÓDI Marianna, BORTNYIK–TUBÁK, José BRÉVAl, CSIKY Tibor, CSIZY László, Maria CUEVAS, Aleksander DRAKULIC, FERNEZELYI Márton, GÁYOR Tibor, HARASZTŸ István, HARMATI Kitti, HOÓZ Anna, Gerhard HOTTER, Viktor HULIK, Jean-François DUBREUIL, JENESES Ádám, JOVÁNOVICS Tamás, JULESZ Béla, KAPPANYOS András, Hiroshi KAWANO, KELLE Antal, KOVÁCS Attila, KOVÁCS Gyula, LANTOS Ferenc, LEPSÉNYI Imre, Josef LINSCHINGER, Richard Paul LOHSE, MARAFKÓ Bence, MÁTÉ Dániel, MAURER Dóra, MENGYÁN András, Manfred MOHR, Vera MOLNAR, François MORELLET, NEMES Judit, NÉMETH Dániel, Andrzej J. OLEJNICZAK, PÓCSY Ferenc, PALOTAI Gábor, Henri PROSI, REHOROVSZKY Anna, Torsten RIDELL, Albert RUBENS, Jan SCHOONHOVEN, Mark STAREL, Klaus STAUDT, Esther STOCKER, Peter STRUYCKEN, SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÍJ Kamilla, SZLOVICSÁK Dömötör, TIHANYI Áron, TÜRK Péter, Ryszard WINIARSKI, WOLSKY András, Joa ZAK, ZALAVÁRI András

Curated by: Zoltán Szegedy-Maszák, András Szöllősi-Nagy and
András Wolsky

Categories
Események / Events

Vera Molnar / Disorder in order / guided tour in English

Disorder in Order – The Art of Vera Molnar
Guided tour with the art collector couple, András Szöllősi-Nagy and Judith Nemes.

Date: 1st of March in 2020, 4:30-6:00 PM
Address: Kiscell Museum, 1037 Budapest, Kiscelli street 108.

Fee for the tour: 1600 HUF (adult) / 800 HUF (retired or student)

Not only is the Hungarian born Vera Molnar (96), living in Paris now for more than seventy years, a pivotal figure of contemporary art but somewhat ironically is a significant precursor to it. Her imagination has been captured by the relationship of the ‘machine imaginaire,’ a computer like non-existing virtual machine she developed well before computers became order of the day.  This machine is an algorithm, a theoretical construct, supporting the process of artistic creation. Molnar developed the approach as early as the late 50s. Soon after she had access to real main frame computers and learned quickly how to code. She continued experimenting with computer-generated art, which earned her international recognition and the title of pioneer in computer art. It would, however, be no small feat to pigeonhole her work. Strictly speaking her oeuvre, too elusive to meet rigid criteria, could neither be labeled concrete nor geometric art. It is not concrete for it runs moderately but steadily counter to the rules of concrete art; nor is she an exponent of pure geometric abstraction, as instead of shapes, she mainly works with lines. Those then become, at her will, simple geometric shapes.

What makes Vera Molnar’s oeuvre an outstanding artistic achievement is that she is able to use computers in a humanistic rather than an impersonal, mechanic, or cold way. Her works bear all the marks of the artist’s imagination, creativity, and unquenchable passion for experimenting. The computer then neither disposes of nor eliminates the role of the artist – critical artistic processes are performed by the human operator, the artist. It is but a tool overcoming the limits of finite combinations and randomization that facilitates artistic work. The artist is the one who makes the decisions, and Vera Molnar excels at that.

Curated by: Júlia Cserba, Enikő Róka
The Kiscell Museum – Municipal Gallery and the Szöllősi-Nagy – Nemes Collection joint exhibition

Further information: http://fovarosikeptar.hu/en/exhibitions-2019-church-hall/disorder-in-order-the-art-of-vera-molnar/

Categories
Kiállítások / Exhibitions

Kód és algoritmus / Code and Algorithm – Hommage á Vera Molnar

scroll down for english

Vasarely Múzeum, Budapest 2019. október. 10. – 2020. március 15.

A kiállítást a 95 éves Vera Molnarnak ajánljuk.

IMG_0002

A meghívásos kiállítás nemzetközi kontextusban kívánja a korai generatív műveket és az új útkereséseket prezentálni az alábbi művészek munkáinak bemutatásával:

ALBERT Ádám, BENEDEK Barna, Max BILL, BÓDI Marianna, BORTNYIK–TUBÁK, José BRÉVAl, CSIKY Tibor, CSIZY László, Maria CUEVAS, Aleksander DRAKULIC, FERNEZELYI Márton, GÁYOR Tibor, HARASZTŸ István, HARMATI Kitti, HOÓZ Anna, Gerhard HOTTER, Viktor HULIK, Jean-François DUBREUIL, JENESES Ádám, JOVÁNOVICS Tamás, JULESZ Béla, KAPPANYOS András, Hiroshi KAWANO, KELLE Antal, KOVÁCS Attila, KOVÁCS Gyula, LANTOS Ferenc, LEPSÉNYI Imre, Josef LINSCHINGER, Richard Paul LOHSE, MARAFKÓ Bence, MÁTÉ Dániel, MAURER Dóra, MENGYÁN András, Manfred MOHR, Vera MOLNAR, François MORELLET, NEMES Judit, NÉMETH Dániel, Andrzej J. OLEJNICZAK, PÓCSY Ferenc, PALOTAI Gábor, Henri PROSI, REHOROVSZKY Anna, Torsten RIDELL, Albert RUBENS, Jan SCHOONHOVEN, Mark STAREL, Klaus STAUDT, Esther STOCKER, Peter STRUYCKEN, SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÍJ Kamilla, SZLOVICSÁK Dömötör, TIHANYI Áron, TÜRK Péter, Ryszard WINIARSKI, WOLSKY András, Joa ZAK, ZALAVÁRI András

A kiállítás kurátorai: SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÖLLŐSI-NAGY András, WOLSKY András

Megnyitja: Z. Karvalics László TBC

A természetben és a társadalomban sok dinamikus rendszer nemlineárisan viselkedik, ám azonközben bizonyos szabályok szerint működik, ismert, vagy ismeretlen elveknek megfelelően. Kis  (szekvenciális) elmozdulások hosszú sorozata alatt észlelhetően nem történik semmi a rendszer dinamikájával és/vagy evolutív viselkedésével. A rendszer tovább terhelhető anélkül, hogy alapvető tulajdonságai megváltoznának. Majd egyszer csak elér egy ponthoz (átesési / áttörési pont, tipping point / breakthrough), ahol a rendszer hirtelen egy más dinamikus viselkedésbe billen át, jellemzői alapvetően megváltoznak és mutálódik. Így működik a klímaváltozás, a népességdinamika, a börtönlázadások és a forradalmak dinamikája is.  Zenei példát John Cage és Philip Glass kompozíciói szolgáltatnak, míg a művészetben a kortárs klasszikusok közül Vera Molnar, François Morellet, Manfred Mohr, Kovács Attila, Frieder Nake, A. Michel Noll, Lantos Ferenc, Maurer Dóra és Mengyán András korábbi munkássága említendő ebben a kontextusban.

A szekvenciális/szeriális művek egy bizonyos – ismert, véletlen, rejtett – szabály/algoritmus/kód szerint generálnak esztétikai jelentést. A szabály lehet a művész által definiált eljárás a választott alapelemek determinisztikus ismétlésével, eltolásával, forgatásával, fordításával, tükrözésével, kitakarásával, kihagyásával, forma-, és szín-inverzióval, skála-átmenetekkel, fraktál viselkedéssel, vagy sztochasztikus módon generálva a mű elemeit akár véletlen kísérletekkel akár (pszeudo)véletlen számokkal, ill. adott szórás-tartományt lefedő irányított véletlen eljárásokkal, bolyongási modellekkel, ill. ezek kombinációjával vagy hálózatba rendezésével. Az alapelvek voltaképpen a matematika csoportelméleti megközelítésével azonosak: egy (vizuális) egység választása és az azon végrehajtott műveletek sorozata, melyek nem vezetnek ki egy zárt, ill. teljes rendszerből. Itt voltaképpen a művészet és a tudomány primer találkozásáról van szó, melynek bemutatása az OSAS egyik alapvető célja. Ezek a kérdések már a 60-as években a számítógéppel generált (generatív) művészet és kutatás homlokterében álltak nemzetközi szinten a korai számítógépes grafika kialakulásával. Így volt ez néhány hazai művésznél is hasonló elvek mentén, ám az akkor Magyarországon nehezen elérhető digitális technikák nélkül, vagyis manuálisan. A rohamosan változó digitális technológiai fejlődés eredményeképp újabb anyagok, eszközök és technológiák, mint például a video, facsimile, szkenner, fénymásoló, internet és egyéb képalkotó rendszerek állnak az alkotó rendelkezésre.

A kiállítás arra a kérdésre keres választ, vajon

  • Az új technológiák tükrében kimutatható-e a generativ művészet elveinek folytonossága az alkotásban, ill. vizuális kutatásban, vagy valami alapvetően új történt az elmúlt húsz évben?
  • Mi újat hoznak az új technológiák a képzőművészeti reflexió területén?
  • A generatív művek értelmezhetők-e egy vizuális nyelv kontextusában?
  • Képesek-e az algoritmizált/kódolt (generált) formák esztétikai jelentést hordozni és az mérhető-e valamilyen mértékkel? (V.ö. még: Max Bense információesztétikai megközelítését.)
  • A véletlent is magukba foglaló algoritmusok milyen szerepet játszanak a művek evolúciójában/mutációjában?

A tárlatról az OSAS kiadványsorozatában katalógus készül, valamint egy külön átfogó párhuzamos kronológia kötet a számítástechnika és a generatív művészet elmúlt évtizedeinek párhuzamos történetéről.

 

CODE AND ALGORITHM – HOMMAGE Á VERA MOLNAR

Dedicated to Vera Molnar on the occasion of her 95th birthday 

The exhibition is convened on the basis of personal invitations with the principal objective of placing early generative works as well as new approaches in an international context with the participation of the following artists:

ALBERT Ádám, BENEDEK Barna, Max BILL, BÓDI Marianna, BORTNYIK–TUBÁK, José BRÉVAl, CSIKY Tibor, CSIZY László, Maria CUEVAS, Aleksander DRAKULIC, FERNEZELYI Márton, GÁYOR Tibor, HARASZTŸ István, HARMATI Kitti, HOÓZ Anna, Gerhard HOTTER, Viktor HULIK, Jean-François DUBREUIL, JENESES Ádám, JOVÁNOVICS Tamás, JULESZ Béla, KAPPANYOS András, Hiroshi KAWANO, KELLE Antal, KOVÁCS Attila, KOVÁCS Gyula, LANTOS Ferenc, LEPSÉNYI Imre, Josef LINSCHINGER, Richard Paul LOHSE, MARAFKÓ Bence, MÁTÉ Dániel, MAURER Dóra, MENGYÁN András, Manfred MOHR, Vera MOLNAR, François MORELLET, NEMES Judit, NÉMETH Dániel, Andrzej J. OLEJNICZAK, PÓCSY Ferenc, PALOTAI Gábor, Henri PROSI, REHOROVSZKY Anna, Torsten RIDELL, Albert RUBENS, Jan SCHOONHOVEN, Mark STAREL, Klaus STAUDT, Esther STOCKER, Peter STRUYCKEN, SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÍJ Kamilla, SZLOVICSÁK Dömötör, TIHANYI Áron, TÜRK Péter, Ryszard WINIARSKI, WOLSKY András, Joa ZAK, ZALAVÁRI András

Curators: SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÖLLŐSI-NAGY András, WOLSKY András

Opened by: Z. László Karvalics TBC

Many dynamic systems in nature and society display nonlinear behavior yet following some rules according to certain known or unknown principles. With small displacements during a fairly long sequence often not much change is observable in the dynamics of the system and/or with its evolutionary behavior. The system could further be loaded without fundamental changes in its characteristics. And then all of a sudden a tipping point/breakthrough is reached when the dynamic behavior of the system changes abruptly and it goes through a mutation. That is how climate change, population dynamics, prison outbreaks and revolutions work, for instance. Examples from the field of contemporary music are the compositions by John Cage and Philip Glass while in art early works by Vera Molnar, François Morellet, Manfred Mohr, Attila Kovács, Frieder Nake, A. Michel Noll, Ferenc Lantos, Dóra Maurer and András Mengyán could be cited in this context, just to mention but a few.

Sequential/serial works often generate aesthetical meaning through certain know, random or hidden rules/algorithms/codes. The rule could be a procedure defined by the artist such as operations on a chosen visual unit, such as a square for instance as is the case with Vera Molnar’s works. These operations might include deterministic repetition, shifting, rotation, color or form inversion, symmetrical or asymmetric mirroring, covering, scale transition and/or fractal behavior, respectively. Or it could be a stochastic manipulation of the visual unit chosen either by probabilistic experiments or by pseudo-random numbers covering a certain range of the process variance, or by random walk models and the combination thereof. The fundamental approach here is basically identical with that of mathematical group theory. First, the choice of a (visual) unit and then operations on that unit such as listed above. Note, however, that this methodology represents a closed or complete system as the results of the operations remain within the same system.

This is clearly an example of art encountering science. The demonstration of the existence of this close relationship is one of the principal missions of OSAS.

These questions were already in the forefront of computer-generated art in the 60s at international level in tandem with the development of early computer graphics. Some of the local Hungarian artists followed the same algorithmic principles, however, manually as there was no access to modern digital technology due the Iron Curtain and the US CoCom restrictions. This has slowly changed with time but of course the breakthrough did not happen before the major political changes that swept through Central Europe at the beginning of the 90s. As a result of rapidly changing technological development a great number of new materials, tools and techniques, such as PCs, video, facsimile, scanners, Xerox machines, Internet and other means are available now for the artists.

The objective of this OSAS exhibition is to find answers to the following questions:

  • In the light of advanced new technologies is it possible to identify continuity in the principles of generative art and visual research or something fundamentally new happened over the past 30 years that changes the accepted paradigms?
  • Have new technologies brought in anything fundamentally new in the artistic reflection?
  • Could generative works be interpreted in the context of a new visual language?
  • Could algorithmic/coded generative works carry aesthetical meaning and whether is that measurable? (C.f. Max Bense’s information aesthetics)
  • What role stochastic algorithms play in the evolution/mutation of art works?

Publications: Two publications are foreseen within the OSAS books series. A bi-lingual full exhibition catalogue and a comprehensive chronology on the parallel history of computing technology and generative art will be published.

Categories
Kiállítások / Exhibitions

OSAS – ABOUTNESS. A KÉP MINT ÉRZÉKI KÉPZŐDMÉNY

Foto_a_kiallitasbol_Sulyok_Miklos
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow

 

Kortárs svájci és magyar képzőművészeti kiállítás / Contemporary Swiss-Hungarian Art Exhibition
Vasarely Múzeum, Budapest, 2019. június 5-szeptember 22.
Kurátor / Curator: N. Mészáros Júlia

scroll down for english

A kiállítás a Heinrich Gomperz által 1929-ben bevezetett „érzéki képződmény” terminussal (Sinngebilde, angol megfelelője Arthur Dantonál „aboutness”) foglalkozik. Azt vizsgálja, hogy a műalkotástól, mint mesterséges tárgytól merőben különböző „érzéki dolog” (Sinnending) hogyan válik természetessé a műben a természet, vagy valamely létező absztrakt leképezése, egy vagy több tulajdonságának az absztrahálása vagy konkretizálása, és a képtartalom elhanyagolása nélkül?

Az aboutness nem leképezésből adódó szükségszerűség, nem a tárgy látványa, természete, jelentése és vizuális megfeleltetése a lényege, hanem a művész tárgyra vonatkozó belső képének a komplex megragadását jelenti, ahol a kép Lukács György szerint az egyedi létezők érzékiségét és általános lényegiségét szintetizálja.

A kiállítás svájci és budapesti művészek munkáit mutatja be. A svájci művészek többsége Wallis tartományból került kiválasztásra. A kiállító alkotók közös jellemzője, hogy a 90-es évek utáni konkrét és absztrakt művészet és a valóság közötti relációk elmélyítésével foglalkoznak. Alkotásaikkal tisztán a kifejezés természetére, folyékonyságára, dinamikájára, a színekre, színbeli és plaszticitási viszonylatokra és az alkotás folyamatára koncentrálnak.

A kiállítás alkalmat kíván teremteni a konkrét és a nem-ábrázoló, nem-figuratív művészet hazai interpretációs kérdéseiről való gondolkodásra is.

A kiállító művészek: HELEN VON BURG; BERNÁT ANDRÁS, DELI ÁGNES, HANS JÖRG GLATTFELDER, GOTTFRIED HONEGGER, KRAJCSOVICS ÉVA, BERNHARD LOCHMATTER, NÁDLER ISTVÁN, NÉMETH JÁNOS, LÉONIE VON ROTEN, SZÍJ KAMILLA, SZÖLLŐSI TIBOR, VERENA TROGER, PHILIPP WENGER.

THE IMAGE AS SENSE-STRUCTURE
Contemporary Swiss-Hungarian Art Exhibition

The exhibition reflects on the term “Sinngebilde” introduced by Heinrich Gomperz in 1929, which Arthur C. Danto refers to as “aboutness”. according to this concept, a work of art has a semantic structure; it is a representation that is always “about something” – and this something is deep, relevant, and not at all independent of expression. In other words, the artwork is embedded in an essential framework or context of significant depth.

The exhibition, in focusing on this context, explores how artists materialise the subject of their art, as well as their thoughts, intuitive insights, messages, knowledge, experience, emotions, memories and visions in relation to it. Furthermore, the show also looks at how the chosen subject is rendered more sensitised if the artist refrains from representation, narrativity, idealisation and figurativity.

Our exhibition, even more specifically, seeks to explain how a “thing of the senses” – which is characteristic of the artwork, but, on account of that artwork being an artificial object, is also utterly different from it – becomes the nature of the concrete and abstract, or conceptual work. Moreover, it explores how nature – or some existing abstract representation of it – becomes natural in the artwork without abstracting or concretising its properties and visual content.

This question initially arose in early abstract and concrete art – especially in Kandinsky’s case – during the first few decades of the twentieth century. It later became topical in informel, Swiss concrete, structuralist and monochrome painting. It only became a truly central issue, however, in post-1990s abstract and concrete art, as well as for certain conceptual artists.

While being about something, as has been proven by Danto, is not necessarily a precondition for artistic creation, it is one of the most important criteria and measures of an artwork, and of art in general – it is both the point and outcome of creating art. It is implied by the artists’ questioning about their creation as well as their reflective process of artistic creation, as a result of which the artwork not only presents its subject but also conveys some information about how it shows its own content. according to georg Lukács, an image created by an artist synthesises the sensuous nature and general essence of individually existing things, which is the reason why it can affect us. hans-georg gadamer, however, believed that the sole purpose of artwork is for it to speak to us. aboutness comprises contents that point beyond the subject of the image and the method through which these contents have been shaped.

The exhibition presents works from six artists living or working in the Canton of Valais (including a painter of hungarian descent), as well as from two Zurich and six budapest-based artists. What they share in common is that – through interpreting the relationships between art and reality, and unravelling the underlying properties and aspects of the subject/theme – they engage in deepening the sensuous-concrete expression.

The artists featured here chose as the subject of their artwork the inner interconnections between life and nature, reality and the world, the visible and the invisible, space and time, as well as the process and nature of artistic creation. Their works centre on the happenings of everyday life, their own experiences, discoveries and reflections. Their art is based on direct observation of the natural world and the nature of things, including the materials, tools and expressions of art. They create their works – which are based on colours (or on the nature and fluidity of colours and sculptural aspects), on the contrasts and dynamics of differences, on varying rhythms and proportions, on soft or well-defined spots, and on clear lines. by strongly concentrating on their subject, they strive for the exact expression of the multi-layered denseness of reality. The benjaminian interpretation of art is characteristic of all exhibited works, in which the presence of an aura is given an emphatic role.

Participating Artists: HELEN VON BURG; BERNÁT ANDRÁS, DELI ÁGNES, HANS JÖRG GLATTFELDER, GOTTFRIED HONEGGER, KRAJCSOVICS ÉVA, BERNHARD LOCHMATTER, NÁDLER ISTVÁN, NÉMETH JÁNOS, LÉONIE VON ROTEN, SZÍJ KAMILLA, SZÖLLŐSI TIBOR, VERENA TROGER, PHILIPP WENGER.

Bernát András:
Tértanulmány Nr. 279 / Space-Study Nr. 279, 2011, vászon, olaj / oil on canvas, 100 × 120 cm

Bernát András:
Tértanulmány Nr. 280 / Space-Study Nr. 280, 2012, vászon, olaj / oil on canvas, 100 × 120 cm

Bernát András:
Tértanulmány Nr. Nr. 281 /Space-study Nr. 281, 2012, vászon, olaj / oil on canvas, 100 × 120 cm

Helen von Burg:
Vibráció VIII. / Vibration VIII, 2016, vászon, akril / acrylic on canvas, 110 × 110 cm

Helen von Burg:
Vibráció IX. / Vibration IX, 2016, vászon, akril /acrylic on canvas, 100 × 200 cm (100×100 cm, 2x)

Helen von Burg:
Vibráció XI. / Vibration XI, 2018, vászon, akril / acrylic on canvas, 120 × 120 cm

Deli Ágnes:
Látszat / LIKENESS, 2018, fólia, színes üveg / foil, colour glass, 150 × 120 cm (150 × 60 cm, 2x)

Deli Ágnes:
Könnyek / Tears, 2017, vas, üveg / iron, glass, 90 × 200 × 15 cm

Deli Ágnes:
Hullám / Wave, 2017, fa, üveg / wood, glass, 280 × 82 × 35 cm

Hans-Jörg Glattfelder:
Permutáció lefelé tartó háromszögekkel / Permutation with downvards Triangle, 2017, fára húzott vászon, akril / wood, acrylic on canvas, 65 × 50,5 cm, Szöllősi-Nagy/Nemes gyűjtemény / Collection Szöllősi-Nagy/Nemes

Hans-Jörg Glattfelder:
Teljes permutáció / Complete Permutation, 2005, akril, fa / acrylic on wood 73 × 105 cm, Szöllősi-Nagy/Nemes gyűjtemény / Collection Szöllősi-Nagy/Nemes

Krajcsovics Éva:
Rózsaszín, árnyékkal / Rose with Shadow, 2017, vászon, akril / acrylic on canvas, 75 × 85 cm

Krajcsovics Éva:
Elmozduló / Mover in Process, 2012/13–2017/18,vászon, akril / acrylic on canvas, 80 × 70 cm

Krajcsovics Éva:
Kék szürkékkel / Blue with Greys, 2017, vászon, akril / acrylic on canvas, 60 × 120 cm

Krajcsovics Éva:
Zöld tér / Green Space, 2016, vászon, akril / acrylic on canvas, 90 × 100 cm

Bernhard Lochmatter:
Sárga montázs / Yellow Montage, 2004,pigmentnyomat alumíniumlapon /pigment print on aluminium plate, 90 × 90 cm

Bernhard Lochmatter:
Kreisel Domodossola, 2014, pigment nyomat alumíniumlapon /pigmentprint on aluminium plate, 200 × 200 cm

Nádler István:
Mindenkor III. / All Time III, 2008, vászon, kazeintempera / kazein tempera on canvas, 240 × 180 cm

Nádler István:
Triptichon II.b, 2007, vászon, kazeintempera / kazein tempera on canvas, 240 × 180 cm

Németh János:
„0217008”, 2017, vászon, enyves festék / distemper on canvas, 100 × 80 cm

Léonie von Roten:
Hasonló / The Same, 2013, digitális vegyes technika / digital mixed technique, ultrasec, 140 × 140 cm

Léonie von Roten:
Halas / Fishyi, 2013, digitális vegyes technika / digital mixed technique, ultrasec, 140 × 140 cm

Léonie von Roten:
Jégkori / Eiszeitquell, 2013, digitális vegyes technika / digital mixed technique, ultrasec, 140 × 140 cm

Szij Kamilla:
Cím nélkül / Untitled, 2016, papír, ceruza / pencil on paper, 150 × 200 cm

Szij Kamilla:
Cím nélkül / Untitled, 2005-2013, papír, ceruza / pencil on paper, 147 x 150 cm

Szöllősi Tibor:
Transzparencia / Transparency I, 2016, vászon, olaj / oil on canvas, 120 × 115 cm

Szöllősi Tibor:
Félelem a sötétségtől / Horror vacui, 2017, vászon, olaj / oil on canvas, 120 × 120 cm

Szöllősi Tibor:
Fénytér-képződés I-XII. / Lightspace Formation I-XII, 2018, merített papír, akril / acrylic on hand made paper, 220 × 235 cm (50 × 70 cm, 12 x)

Verena Troger:
Cím nélkül / Untitled, 2011–2012, vászon, akril /acrylic on canvas, 110 × 110 cm

Verena Troger:
Cím nélkül / Untitled, 2011–2012, vászon, akril /acrylic on canvas, 110 × 110 cm

Verena Troger:
Cím nélkül / Untitled, 2011–2012, vászon, akril /acrylic on canvas, 110 × 110 cm

Philippe Wenger:
Cím nélkül / Untitled, 2011, vászon, akril /acrylic on canvas, 145 × 145 cm

Philippe Wenger:
Cím nélkül / Untitled, 2007, vászon, akril /acrylic on canvas, 145 × 145 cm
Categories
Kiállítások / Exhibitions

OSAS – Bauhaus 100

A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület kiállítása a Vasarely Múzeumban. Budapest, 2019. március 13-május 26.

Walter Gropius német építész Weimari Állami Bauhaus néven megalapított, új típusú művészeti iskolája, mely az indulásától kezdődően hatalmas vitákat gerjesztett a maga külső és belső környezetében, de 1926-tól Dessauban Institut für Gestaltung (Formatervezési Intézet) néven állami művészeti intézménnyé vált és megtalálta a kapcsolatot az ipari termeléssel, majd az 1920-as évek végére divatot teremtett a fomatervezett termékeivel és az egyszerű megjelenésű, mégis elegáns építészeti stílusával, 1919 áprilisában nyílt meg.

Az alapító a képzőművészeti főiskola és az iparművészeti szakiskola sajátos ötvözetét kívánta megteremteni, mely képessé teszi a növendékeit arra, hogy lépést tartsanak az ipari termelésben, a tárgyalkotásban és az építészetben várható technikai – technológiai fejlődéssel, s a gépi termelés előretörésének ellensúlyozására az emberi értékek és a művészet autonómiájának a megőrzésére.

Gropius az iskolájával elébe kívánt menni annak a súlyos, ma már számunkra is érthető konfliktusnak, amit a tömegtermelés, a technikai racionalozálódás és a gazdasági szempontok emberi tényezők fölé emelkedése törvényszeűen okoz. a Bauhaus indulás kori szembenállása a társadalom hagyományos értékeivel és ízlésével, s a lényegre koncentrálás szempontja miatt előtérbe helyezett konstroktívizmus, vagy geometrikus formanyelv, amit Magyarországon hosszú évtizedeken át politikai ellenállási formaként utópikus persperktívaként értékeltek. A nyugati világban a gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedést szolgáló, a modern társadalom szükségleteit kielégítő, természetes mozgatóerővé vlt, s csak a totális diktatúra szüntette meg, utat nyita egyúttal az iskola gazdag utóéletének, eredményei és művészeti öröksége értelmezésének és a Bauhaus-módszer világméretű elterjedésének.

A Bauhaus és a Kassák- vezette magya avantgárd művészet között Moholy-Nagy László teremtett kapcsolatot. A Bauhausban tanító és alkotó magyar művészek és növendékek meghatározó módon járultak a Bauhaus és így a XX. század formavilágához. A magyar Bauhäuslerek közül hárman tanítottak az intézményben: Moholy-Nagy, Breuer Marcel és Berger Otti. Az évek során huszonkét magyar diák tanult ott: Bánki Zsuzsa, Blüh Irén, Tarai (Čačinović) Lajos, Fodor Etel, Forgó Pál, Johan Hugó, Kárász Judit, Leppien Zsuzsanna, Lichtenthal Ernő, Molnár Farkas, Markos (Ney) Zsuzsa, Pap Gyula, Sugár István, Stefán (Szelle) Henrik, Téry (Adler) Margit, Weiner Tibor, Weininger Andor, az erdélyi szász-magyar Neuberger Georgina, Neugeboren Henrik (később: Henri Nouveau) és Thal Ida, a vajdasági Müller Miklós és Zádor Iván.
A Bauhaus folyóiratát Kállai Ernő szerkesztette. A Bauhausal kapsolatban állt Bortnyik Sándor, a Bauhaus-módszer első hazai alkalmazója. Tanítványai közül Victor Vasarely a leghíresebb. A Gropius-irodában dolgozott Forbát Alfréd és Sebők Iván.

Az OSAS Bauhaus-centenárium alkalmából rendezett kiállítása olyan művészek alkotásait mutatja be, akik a Bauhaus művészeti programját, eredményeit és oktatási módszereit jól ismerik, és tisztelegni kívánnak a Bauhaus nagy mesterei előtt, vagy akik a Bauhaus körébe tartozó művészek munkásságára és a Bauhaus szellemiségére reflektálnak.

A kiállítás fő célja a megemlékezés és az elődök művészetének elismerése. További cél annak a felmérése, hogy a Bauhaus művészei által is képviselt konstruktív, konkrét, nem figuratív és nem ábrázoló kortárs magyar művészetben vannak-e olyan kevésbé tudatosult, esetleg ismeretlen, vagy új jelenségek, amelyek intenzívebb elemző-, értékelő, művészetelméleti és interpretációs tevékenységet igényelnek. Az OSAS művészeti egyedület segíteni kívánja az azonos érdeklődésű művészek és művészeti szakemberek egymás közötti kapcsolatfelvételét. A tárlaton az OSAS alkotói ezúttal nem szerepelnek, helyettük 50 kiállító művész – festők, grafikusok, szobrászok és fényművészek, valamint más intermediális alkotók – munkáit mutatják be.

A résztvevők között valamennyi generáció képviselve van. Jelentős részük szakmailag és a szélesebb közönség által is ismert. Vagy eleve a Bauhaus művészeti eredményein nőttek fel, vagy szellemi örökségük részeként a saját művészetükbe integrálták annak főbb művészeti elveit, formarendszerét, illetve olyan fiatal, pályakezdő művészek, akik ugyancsak inspirálónak tekintik a Bauhaus gondolkodásmódját, szisztematikus alkotói módszerét, szellemi- és művészeti örökségének egy vagy több szegmensét.
Formanyelvük absztrakt, legtöbbször geometrikus, de a racionálisabb gondolkodás ellenére az intuíciót tekintik a művészet legfőbb erényének. Ezen kívül tisztában vannak vele, hogy az autonóm művészet és a tudomány a technikai fejlődés, az ésszerű mindennapi élet és a nem figuratív, nem reprezentáló művészeti nyelv ugyanúgy összeegyeztethető, ugyanolyan vitális erővel bír és ugyanúgy innovatív értéket teremthez, mint maga korában a Bauhaus, és az utóélethez tartozó nemzetközi művészeti iskolák, csoportok Bauhaust meghaladni szándékozó törekvései.

A kiállítás résztvevői: Bernáth Dániel, Bernát András, Boros Tamás, Bortyik Éva – Tubák Csaba és Ádám, Botos Péter, Bögi Diána, Bullás József, Csábi Ádám, Dobokay Máté, Erdélyi Gábor, Ernszt András, Ézsiás István, Forgó Árpád, Fusz Mátyás, Gaál Endre, Gaál Tamás, Gallov Péter, Gáspár György, Gergely Réka, Gilly Tamás, Hajdú László, Halmy-Horváth István, Hegyeshalmi László, Horváth Lóczy Judit, Imi Mora, Ingo Glass, Jarmeczky István, Kecskeméti László, Keserü Károly, Náfrádi Márta, Nagámi, Pézmann Andrea, Poroszlai Eszter, Rajcsók Attila, Robitz Anikó, Schmal Károly, Serényi Zsigmond, Szakál Éva, Szaxon Szász János, Szentesi Csaba, Szinyova Gergő, Takács Anett, Varga Bertalan és Zalavári József.

Kurátorok: N. Mészáros Júlia és Prosek Zoltán művészettörténészek.
Megnyitó: 2019. március 13., 18 óra
A kiállítás megtakinthető: 2019. május 26.

Categories
Kiállítások / Exhibitions

GameOmetry

Csoportos kiállítás / Group exhibition

_MG_5738

Megnyitó: 2018. November 21-én este 7 / 7 pm, Vasarely Múzeum (1033 Budapest, Szentlélek tér 6.)

Bevezetőt mond / Introduction: MAURER Dóra
Zenei közreműködők / Musical Contributors: Bélaműhely Soundart, GYŐRFI Mihály

Résztvevők: BÁLVÁNYOS Levente, Max BILL (CH), BOLYGÓ Bálint (H/GB), CZEIZEL Balázs, DOBÁNY Sándor, EPERJESI Ágnes, ERDÉLY Dániel, FISCHER Judit, GÁYOR Tibor, GYÖRGY Katalin, GYŐRFI Gábor (GB/H), HAÁSZ István, HALMI-HORVÁTH István, HARASZTŸ István, HETEY Katalin, HORVÁTH Richárd, Viktor HULÍK (SK), JOVANOVICS Tamás, KELLE Antal, Viacheslav KOLEICHUK (RU), Vera MOLNÁR (H/FR), KÓRÓDI Zsuzsanna, LÁBAS Zoltán, MAURER Dóra, MENGYÁN András, MILASOVSZKY László, NAGY Barbara, NAGY Zsófia, NEMES Judit, Andrzej Jakub OLEJNICZAK (PL/US), OROSZ Klára, PLESZNIVY Ákos POROSZLAI Eszter, RIMÓCZI István, SALAMON Pál, SAXON-SZÁSZ János, Esther STOCKER (I/A), SZABÓ Klára Petra, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZÍJ Kamilla, SZTRUHÁR Zsuzsa, SZVET Tamás, TARR Hajnalka, TEREBESSY Tóbiás , Sofie THORSEN (DK/A), Margherita TUREWICZ LAFRANCHI (PL/CH), Victor VASARELY (H/F), WOLSKY András, ZALAVÁRI József.

Kurátorok: Haász Katalin, Benedek Barna

A kiállítás 2019. február 28-ig tekinthető meg
hétfő kivételével naponta 10 és 17.30 óra között
On View until February 28., 2019

Scroll down for english

A kiállításra meghívott művészek gondolkodásában szerepet játszik a rendszeralkotás, a szerialitás, a humor, műveikben megjelenik a játék lehetősége. Képzőművészek és zenészek játékai és játéktervei láthatók, melyeknek ötlete a munkafolyamatban keletkezett, de egy megvalósult mű játékként is értelmezhető, újra alakítható lehet. A játék mozgásba hoz, gondolkodásra, helyzetfelismerésre, interaktivitásra késztet és ezek megélése örömet, szabadságérzetet vált ki.
A kiállítás szándéka, hogy oldja a művészettel kapcsolatos sztereotípiákat, melyek a kortárs művészetet megközelíthetetlenségbe zárják.

The thinking of the invited artists is characterized by systematism, seriality, and humour; their artworks reflect the possibility of play. We present the games and game plans of visual artists and musicians, for which the ideas were developed
during the work process. At the same time, a realized work of art or piece of music can also be interpreted – and reshaped – in the form of a game. Playing games sets us into motion, prompts us to think, and facilitates situation awareness and interactivity – which, at the experiential level, give rise to feelings of joy and a sense of freedom.
The exhibition aims to dissolve art-related stereotypes that render contemporary art isolated and unapproachable.