A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület kiállítása a Vasarely Múzeumban. Budapest, 2019. március 13-május 26.
Walter Gropius német építész Weimari Állami Bauhaus néven megalapított, új típusú művészeti iskolája, mely az indulásától kezdődően hatalmas vitákat gerjesztett a maga külső és belső környezetében, de 1926-tól Dessauban Institut für Gestaltung (Formatervezési Intézet) néven állami művészeti intézménnyé vált és megtalálta a kapcsolatot az ipari termeléssel, majd az 1920-as évek végére divatot teremtett a fomatervezett termékeivel és az egyszerű megjelenésű, mégis elegáns építészeti stílusával, 1919 áprilisában nyílt meg.
Az alapító a képzőművészeti főiskola és az iparművészeti szakiskola sajátos ötvözetét kívánta megteremteni, mely képessé teszi a növendékeit arra, hogy lépést tartsanak az ipari termelésben, a tárgyalkotásban és az építészetben várható technikai – technológiai fejlődéssel, s a gépi termelés előretörésének ellensúlyozására az emberi értékek és a művészet autonómiájának a megőrzésére.
Gropius az iskolájával elébe kívánt menni annak a súlyos, ma már számunkra is érthető konfliktusnak, amit a tömegtermelés, a technikai racionalozálódás és a gazdasági szempontok emberi tényezők fölé emelkedése törvényszeűen okoz. a Bauhaus indulás kori szembenállása a társadalom hagyományos értékeivel és ízlésével, s a lényegre koncentrálás szempontja miatt előtérbe helyezett konstroktívizmus, vagy geometrikus formanyelv, amit Magyarországon hosszú évtizedeken át politikai ellenállási formaként utópikus persperktívaként értékeltek. A nyugati világban a gazdasági, társadalmi és kulturális felemelkedést szolgáló, a modern társadalom szükségleteit kielégítő, természetes mozgatóerővé vlt, s csak a totális diktatúra szüntette meg, utat nyita egyúttal az iskola gazdag utóéletének, eredményei és művészeti öröksége értelmezésének és a Bauhaus-módszer világméretű elterjedésének.
A Bauhaus és a Kassák- vezette magya avantgárd művészet között Moholy-Nagy László teremtett kapcsolatot. A Bauhausban tanító és alkotó magyar művészek és növendékek meghatározó módon járultak a Bauhaus és így a XX. század formavilágához. A magyar Bauhäuslerek közül hárman tanítottak az intézményben: Moholy-Nagy, Breuer Marcel és Berger Otti. Az évek során huszonkét magyar diák tanult ott: Bánki Zsuzsa, Blüh Irén, Tarai (Čačinović) Lajos, Fodor Etel, Forgó Pál, Johan Hugó, Kárász Judit, Leppien Zsuzsanna, Lichtenthal Ernő, Molnár Farkas, Markos (Ney) Zsuzsa, Pap Gyula, Sugár István, Stefán (Szelle) Henrik, Téry (Adler) Margit, Weiner Tibor, Weininger Andor, az erdélyi szász-magyar Neuberger Georgina, Neugeboren Henrik (később: Henri Nouveau) és Thal Ida, a vajdasági Müller Miklós és Zádor Iván.
A Bauhaus folyóiratát Kállai Ernő szerkesztette. A Bauhausal kapsolatban állt Bortnyik Sándor, a Bauhaus-módszer első hazai alkalmazója. Tanítványai közül Victor Vasarely a leghíresebb. A Gropius-irodában dolgozott Forbát Alfréd és Sebők Iván.
Az OSAS Bauhaus-centenárium alkalmából rendezett kiállítása olyan művészek alkotásait mutatja be, akik a Bauhaus művészeti programját, eredményeit és oktatási módszereit jól ismerik, és tisztelegni kívánnak a Bauhaus nagy mesterei előtt, vagy akik a Bauhaus körébe tartozó művészek munkásságára és a Bauhaus szellemiségére reflektálnak.
A kiállítás fő célja a megemlékezés és az elődök művészetének elismerése. További cél annak a felmérése, hogy a Bauhaus művészei által is képviselt konstruktív, konkrét, nem figuratív és nem ábrázoló kortárs magyar művészetben vannak-e olyan kevésbé tudatosult, esetleg ismeretlen, vagy új jelenségek, amelyek intenzívebb elemző-, értékelő, művészetelméleti és interpretációs tevékenységet igényelnek. Az OSAS művészeti egyedület segíteni kívánja az azonos érdeklődésű művészek és művészeti szakemberek egymás közötti kapcsolatfelvételét. A tárlaton az OSAS alkotói ezúttal nem szerepelnek, helyettük 50 kiállító művész – festők, grafikusok, szobrászok és fényművészek, valamint más intermediális alkotók – munkáit mutatják be.
A résztvevők között valamennyi generáció képviselve van. Jelentős részük szakmailag és a szélesebb közönség által is ismert. Vagy eleve a Bauhaus művészeti eredményein nőttek fel, vagy szellemi örökségük részeként a saját művészetükbe integrálták annak főbb művészeti elveit, formarendszerét, illetve olyan fiatal, pályakezdő művészek, akik ugyancsak inspirálónak tekintik a Bauhaus gondolkodásmódját, szisztematikus alkotói módszerét, szellemi- és művészeti örökségének egy vagy több szegmensét.
Formanyelvük absztrakt, legtöbbször geometrikus, de a racionálisabb gondolkodás ellenére az intuíciót tekintik a művészet legfőbb erényének. Ezen kívül tisztában vannak vele, hogy az autonóm művészet és a tudomány a technikai fejlődés, az ésszerű mindennapi élet és a nem figuratív, nem reprezentáló művészeti nyelv ugyanúgy összeegyeztethető, ugyanolyan vitális erővel bír és ugyanúgy innovatív értéket teremthez, mint maga korában a Bauhaus, és az utóélethez tartozó nemzetközi művészeti iskolák, csoportok Bauhaust meghaladni szándékozó törekvései.
A kiállítás résztvevői: Bernáth Dániel, Bernát András, Boros Tamás, Bortyik Éva – Tubák Csaba és Ádám, Botos Péter, Bögi Diána, Bullás József, Csábi Ádám, Dobokay Máté, Erdélyi Gábor, Ernszt András, Ézsiás István, Forgó Árpád, Fusz Mátyás, Gaál Endre, Gaál Tamás, Gallov Péter, Gáspár György, Gergely Réka, Gilly Tamás, Hajdú László, Halmy-Horváth István, Hegyeshalmi László, Horváth Lóczy Judit, Imi Mora, Ingo Glass, Jarmeczky István, Kecskeméti László, Keserü Károly, Náfrádi Márta, Nagámi, Pézmann Andrea, Poroszlai Eszter, Rajcsók Attila, Robitz Anikó, Schmal Károly, Serényi Zsigmond, Szakál Éva, Szaxon Szász János, Szentesi Csaba, Szinyova Gergő, Takács Anett, Varga Bertalan és Zalavári József.
Kurátorok: N. Mészáros Júlia és Prosek Zoltán művészettörténészek.
Megnyitó: 2019. március 13., 18 óra
A kiállítás megtakinthető: 2019. május 26.